Kutyáim eltérő véleménye arról, hogy miért is vannak ők itt velünk a Földön :-)

Junu:

Mi kutyák sokféle különböző feladattal jövünk az emberekhez. Szeretünk emberi családokban élni, támogató, segítő, terelő feladatunk van. Tudjuk, hogy mire van szüksége a velünk élő embernek és afelé próbáljuk terelni. Mint például a könyvírás. :-) Többek között. (Folyamatban, de Junu szerint nagyon lassan haladunk.)

Mozgásra ösztönözzük az embereket és arra, hogy a természetbe vigyenek bennünket. Erre az embereknek sokszor még nagyobb szüksége van, mint nekünk. Kell az embereknek, hogy kint legyenek a friss levegőn, erdőben, mezőn, bárhol a természetben. Kiegyensúlyozza őket, abba az irányba alakítja az energiarendszerüket, ami jó nekik. Ebben a mozgás is segít, de ezt nem is kell túlzásba vinni, mindenkinek csak annyit, hogy szívesen tegye és legközelebb is legyen kedve kimenni, játszani velünk, szaladgálni, vagy csak hagyni, hogy mi szaladgáljunk.

A másik fontos dolog amire tanítunk az, hogy egyértelműek, határozottak és nyugodtak legyetek velünk. Nem kell velünk kiabálni, ha érezzük ezt a nyugodt, de határozott vezetői energiát, akkor a legkisebb jelre is szót fogadunk. Az ilyen gazdit szívesen követjük. Ha van mellettünk egy ilyen irányító, meg tudunk nyugodni, érezzük, hogy nem nekünk kell ezt a feladatot végeznünk. Ha sikerül kifejlesztenetek magatokban ezt az energiát, az nagy hasznotokra válik a hétköznapjaitokban is, bármerre jártok. Velünk tudtok gyakorolni, mi azonnal reagálunk. Aki kapkod, kiabál, ideges, nem egyértelmű, össze-vissza beszél, azt nem tudjuk mint irányítónkat komolyan venni, rossz esetben ha még agresszív is, maximum félünk tőle, de nem nézünk fel rá, nem imádjuk, pedig mi nagyon szeretjük isteníteni a gazdijainkat. :-)

A nyugodt, egyértelmű, határozott légkör nagyon fontos nekünk, ebben tudunk lazítani.

Ezeken kívül rengeteg különböző feladattal érkezhetünk még az emberek életébe. Magány ellen, nem csak olyan értelemben, hogy velünk a gazdink nem magányos, hanem még más emberek társaságába is kerül általunk. Rendszert viszünk az emberek napjaiba, ami a rossz hangulatnak is ellenszere lehet. A gondoskodás feladatot hoz az emberek életébe.

Ha problémaként érzékel valaki valamit velünk kapcsolatban, az mindig valami olyan, aminek a megoldásával a gazdink fejlődni tud, vagy valami miatt jobb lesz neki, mint előtte, és nem csak azért, mert velünk lesz kevesebb gondja. Sok kutya nem fárad el napközben eléggé. Én sem. Az unalom nem jó. A gazdi feladata, hogy kellőképpen leterhelje a kutyáját, hogy az mozogjon eleget, tudja használni a fejét is, mert a testi fáradtság önmagában még nem elég. Ezekhez jól passzol a nagy séta a természetben, ami mindenkinek nagyon jó és kell. Lehet, hogy egy betegséget tud elkerülni azzal a gazdi, hogy kiviszi sokszor a kutyáját a friss levegőre, sokat sétál vele, nem otthon ül. Fogadjátok meg a tanácsainkat, hallgassátok meg a kéréseinket, mi jót akarunk nektek. A legtöbb gazdi, ha őszinte önmagával, tudja, hogy mit szeretnénk. :-) Fogadjatok nekünk szót. :-)

Lexi:

Én nem látom a mi dolgainkat annyira elkülönülve más állatok dolgaitól, ahogyan Junu azt gondolja. Benne nagyon erős ez a küldetéstudat, ő nagyon szeretné a ti életeteket jobb irányba terelni. Lehet, hogy ő úgy gondolja, hogy minden kutyának ilyennek kellene lennie, de nem vagyunk egyformák mi sem. Én szeretek veletek élni és nem is gondolom olyan unalmasnak az életünket, mint Junu. Én könnyebben feltalálom magam, nem függök annyira tőletek emberektől, mint ő. Neki emiatt nem egyszerű, nehezebben lazít és így nehezebb az életet is élveznie.

Én teljesen boldog tudok lenni akkor is, ha kint napozok és figyelem a körülöttem zajló eseményeket, az embereket az utcán, a macskákat, madarakat, rovarokat, vagy éppen az olyan lényeket, akiket ti nem láttok, mert egy kicsit eltolódott síkon, de ugyanitt élnek: tündérek, manók, törpék és más lények, akikre nincs szavad. Az egyszarvúak, sárkányok az emberi településektől távolabb szeretnek élni, őket itt a ház környékén nem látom. Nekik több szabad térre van szükségük.

Szerintem már az is egy jó ok arra, hogy mi kutyák és ti emberek együtt éljünk, hogy jó együtt élni. Szeretjük egymást, mi kell ennél jobb és fontosabb cél? Szeretek mellettetek lenni és tudom, hogy ti is szerettek engem, minket. Ez az az érzés, energia, ami mindent jobbá tesz, gyógyít, amitől fényesebbek a napok. A Cica is nagyon jól beleillik a mi kis családunkba, én őt is nagyon szeretem. Tudom, hogy mi is fontosak vagyunk neki. Junu egy kicsit túl görcsösen él meg sok szituációt. Nem boldog, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan ő ideálisnak gondolná, vagy nem elég gyorsan alakulnak. Nem tudja elengedni azt, ami szerinte fontos, jót tenne neki, ha könnyebben tudna lazítani, nem kötné ennyi feltételhez: ti emberek velünk legyetek, csináljunk valami izgalmasat, foglalkozzatok vele, azt érezhesse, hogy megkapja a figyelmet.

Ezek nélkül is lehetséges, hogy jól érezzük magunkat, ezen a téren én sokkal önállóbb vagyok, függetlenebb. Persze én is szeretem, ha együtt csinálunk valamit, de nincs szükségem arra, hogy folyamatosan megkapjam a figyelmeteket. Egyedül is tudok boldog lenni, mert tudom, hogy akkor is szerettek, amikor nem vagyunk fizikailag együtt.

A legtöbb kutya szerintem nem úgy gondolja, hogy konkrét feladata van azokkal az emberekkel, akikkel együtt él, egyszerűen csak él, igyekszik jó társa lenni gazdáinak, örül, ha van minek örülni. Nézd meg itt a falusi kutyákat, nem sok hatásuk van az emberekre. Sokakat sétálni sem visznek, frusztráltak. Ők vajon milyen küldetésről beszélhetnek? Néhányunknak szorosabb, tiszteletkapcsolatunk van az emberekkel, de ez szerintem kevesebb, sokkal kevesebb.

Az emberek is sokfélék, mi is, és így a kapcsolódási pontjaink is mind mások. Nincs két egyforma. Én nagyon szeretek veletek lenni és tudom értékelni ezt az életet.

Lehet, hogy ki is lehet találni a szövegek alapján, de ha nem, Lexi a kisebbik és Junu a szőke. :-)

Itt láthattok róluk még több képet: Instagram.