top of page
delfin.jpg

Üzenetek állatoktól

Itt megtörtént eseteket olvashatsz

Cuki üzenete

Hogy érzed magad?

Nagyon jól beleillek ebbe a családba. Az energiáink szépen együtt tudnak hullámozni, összhangban vagyunk. Jól érzem itt magam, úgy érzem, fontos vagyok, nem unalmas az életem, ez nekem fontos. Mindig történik valami, de ha néha esetleg nem, akkor jólesik egy kicsit a csönd és a pihenés is. Szeretek szaladni, kint lenni, az a legjobb, ha együtt bolondozunk a szabadban. Szeretem a tágas füves tereket, ott jól lehet szaladni és szaglászni.

Más kutyákra azért mordulok rá, mert nem akarom, hogy odajöjjenek. Ezt egyértelműen jelzem nekik és ők általában meg is értik. Ha nem, akkor buták. Vagy még túl fiatalok. És buták. De én megmutatom nekik a határokat, kénytelenek tudomásul venni. Olyankor nem akarok társaságot. Szerintem ti is tudjátok, hogy ez milyen, van, hogy nektek is jobb, ha egyedül lehettek egy kicsit, amikor nem zavarnak meg. Ez ilyen egyszerű. Lehet, hogy az éveimmel több olyan helyzet lett, lesz, amikor igényt tartok a saját teremre.

Az jó érzés, hogy a családomat mindig érezhetem a háttérben, ez is fontos nekem.

Szeretnél kiskutyákat?

Nem tudom, hogy miből gondoljátok, hogy kiskutyákat szeretnék. Nekem ti vagytok a családom, nincs feltétlenül szükségem saját kölykökre. Az úgyis csak átmeneti időszak lenne, amíg velem vannak, utána már nem élnénk együtt, nem úgy, mint veletek emberekkel. Lehet, hogy inkább megerőltető lenne nevelgetni őket. Nekem erre nincs szükségem.

Jó együtt játszani más kutyákkal is, de nem szeretnék velük állandóan együtt élni. Nekem Ti vagytok a családom és nagyon szeretek veletek együtt élni. 😊

Mi a véleményed az ivartalanításról?

Az ivartalanításról nektek kell döntenetek. Megbízom bennetek.

Van valamilyen kívánságod?

Ha kérhetek, akkor az jó lenne, ha jobban megtanulnátok érteni, amit üzenek nektek. Nem olyan nehéz ez és szerintem tudjátok is, hogy hogyan működik. Csak figyeljétek, hogy milyen kép, vagy gondolat merül föl bennetek, ha rátok nézek. Legtöbbször úgyis értitek, csak lehet, hogy nem hiszitek el, hogy azt tényleg én küldöm.

Ha szeretnétek még valamit kérdezni, szívesen válaszolok.

Köszönöm, hogy veletek lehetek. 😊♥

Katze

Zizi cica története

1. üzenet

 

Jól érzed ott magad?

Alapvetően igen. Csak kicsit üres így az életem. Unalom.

 

Mit szeretnél?

Ami leköt. Valami feladatot.

Másik macskát nem feltétlenül. Itt én vagyok a területen a főnök. Ez az én területem.

Olyan elfoglaltságot szeretnék, amihez a fejemet is használnom kell. Megkeresni valamit. Gondolkodni. Kihívást. Amitől elfáradok és tudok utána szundikálni.

Jó lenne olyan bútor, ami lépcsős és tudok fel-le ugrálni, nagy területen a lakásban. Amin fel tudok menni a szekrény tetejére is. Körülnézni. Hogy mindenütt otthon lehessek. Be szeretném tudni járni a területemet. Feljutni mindenhova. Kuckók, bebújós helyek.

Jöhetnek vendégek is, szeretem őket megfigyelni, jó lenne föntről, védett helyről, ahová bármikor visszahúzódhatok, ahol eltűnhetek.

 

Mit ennél?

Csirkemell. Tészta. Szószos kaja.

 

Miért ugrálsz be a hideg hűtőbe?

Szeretek bebújni helyekre. Kérek kuckót. Dobozt, ahova be lehet bújni.

 

Miért vagy ott?

Összehozott bennünket a sors.

Azért kerültem hozzá, hogy legyen mellette most valaki. Ő is beszélgethetne velem. Már próbálta, gyakorolni kell és működhet.

Jó barátok lehetünk.

 

Szeretnél üzenni valamit?

Hogy ne féljen.

Használd a gyakorlataidat. Gyakorolj. Találd meg magadban a csöndet és a boldogságot, ne kívül keresd. Ha benned megvan, a világ is úgy változik körülötted, hogy ott is meglegyen. De ez csak ebben az irányban tud működni.

Meditálj itt velem többet. Segítek.

Meg kell tisztulnod. A zavaros gondolatoktól, érzésektől. Gyakorolj. Ne kívül keresd azt, ami benned van.

Meditálhatsz úgy is, hogy megpróbálsz közben csak engem látni magad előtt. Ne gondolkodj közben, csak láss engem. Figyelj meg. Ha üzenek közben, akkor üzenek, ha nem, nem.

Türelem. Önmagaddal szemben is.

Jó úton jársz, haladj rajta.

Nézz a szemembe (gondolatban vagy élőben) és én kitisztítom a gondolataidat.

Meg kell nyílnod. Befelé. Ott a kulcs. Segítek. Gyakorolj.

 

2. üzenet

 

Mit üzensz a férfiakkal kapcsolatban?

Arra figyelj, hogy te legyél teljes egész, mielőtt bevonzanád a férfit az életedbe. Különben csak hiányérzetes tükröddel találkozol. Meg kell találnod belül a boldogságot, ne kívül, másban keresd. Amint rendben leszel, megjelenik az életedben az, akivel együtt haladhattok közös célok felé.

 

Miért félsz bizonyos helyzetekben?

Tükör.

 

Szeretnél az utcára többször lemenni?

Nem. Én jól megvagyok a birodalmamban. A lenti világ soha nem lehet az én territóriumom és nem is hiányzik. Az én világom itt van.

 

Szeretnél füvet? Milyet?

Egy cserépbe vagy virágládába igazi fű ültetve. Egy napos helyen, igazi földdel, amire ráfekhetek és nem sajnálod, akár több helyen is a lakásban.

 

Miért alszol külön?

Kell egy kis egyedüllét éjjel. Éjszaka utazom és olyankor jobb ha egyedül vagyok. És neked azt kell megtanulnod, hogy egyedül is jól érezd magad, ne kívülről várd a jó érzéseket, tőlem se. Nem akarok pótlék lenni, akihez oda lehet bújni. Nem ez a cél. Stabilizálódnod kell, érzelmileg. Kérhetsz föntről segítséget. Ők ott vannak neked erre, nekem más a feladatom. Beszélgess velük, légy nyitott a válaszokra.

 

Jobban szeretnél családi házban élni, udvarral?

Nem ez a lényeg. Nekem itt a birodalmam.

 

Miért harapod meg gazdid orrát?

Játék. Pont jól meg lehet harapni.

 

Miért csimpaszkodsz gazdid bokájába, amikor indul otthonról?

Jó lenne, ha még játszanánk egy nagyot, mielőtt elmész, hogy elfáradjak, agyilag is. Akkor tudok utána kellemesen szundikálni. És akkor nem csinálok cselekvési vágyamban itt olyat a lakásban, ami neked  nem tetszik. Lehetne egy olyan játékom is, amiben föntről lógnak le például kis botok és himbálóznak, ha megmozdítom. Szeretem nézni azt, ami himbálózik. Előidézni. Virág levele például.

Egy doboz vagy láda, amiben kövek vannak. 1-2 cm-esek. Tiszták. Ezeket tudom mozgatni és rá is tudok feküdni. Lehet közte nagyobb gömbölyű kő is. Szeretek természetes anyagokon járni és feküdni.

 

Hogy tetszik a neved?

A nevem hangzása tetszik, de azt nem szeretném, hogy olyan tartalom kötődjön hozzá, ami negatív. Nem vagyok bolond vagy kaotikus.

Ha ilyen jelentés nem kapcsolódik hozzá, akkor jó. A hangzása tetszik. Olyan, mint a száraz leveleké, például az is lehetne egy dobozban. Jó lehet belebújni, játszani vele. Jó az illata. A lakásnak is jó, ha természetes dolgok vannak benne, jobb érzés akkor itt lenni, belépni.

 

Látom, hogy igyekszel, ennek örülök, ez jó. Csak így tovább. Figyelj befelé.

 

3. üzenet

 

Hogy tetszenek az új szerzemények?

Nagyon jó! Így már sokkal több mindent tudok csinálni, sokszor innen-oda ugrok, az egyikkel is játszom, de jé, ott is van valami és akkor azt is meg kell néznem, pofozgatni kicsit, nézni, játszani. Élvezetes!

 

Elégedett vagy a dolgokkal?

Igen, nagyon.

 

Szeretnél még valamit?

Színek. Fények. Ezek játéka, vibrálás, mozgás, ide-oda ugró fények, színek. Valahonnan lóg, fel van akasztva. A fény és a színek játéka. Ez nem csak nekem játék, a lakásnak is kell még. Derű, vidámság, élénkség, könnyedség és mindig emlékeztet a fényre, a boldogságra, hogy az mindig itt van, akkor is, ha néha elhomályosul előttünk.

De azért ott van az, csak kitartás, türelem, bizakodás, hit. Minden megy a maga útján, türelem. Ez emlékeztetni fog erre.

 

Honnan jöttél, hogy kerültél oda, ahol megtaláltak?

Nálunk otthon jó volt, a mamával és a testvéremmel. Sokat összebújtunk. Az emberek nem különösebben foglalkoztak velünk. A mama kapott enni, inni, de ő inkább az az önállóbb, mászkálós típus. Nincs szüksége emberi kötődésre. Aztán egyszer vége lett, mindennek vége lett, félelem, rémület, mama!

Utána nem emlékszem. Minden változott, megváltozott, hideg lett, mama nincs velem, egyedül vagyok. Utána minden nagyon gyorsan történt. Itt vagyok, ott vagyok, minden idegen, néznek, hogy mi vagyok, ki vagyok, érdeklődve de tanácstalanul.

Aztán jöttél te. Nálad meg tudtam nyugodni.

De emiatt láthatod rajtam még néha a félelmet. Beleült a csontjaimba. Traumakezelés. Neked is van traumád, ez is tükör. Egy kicsit egy cipőben járunk ezen a téren. Egymást gyógyítjuk. A természetben nem külső hatás dönti el, hogy mikor válik külön a szülő a gyermekétől. Egyszerűen eljön az ideje, és az úgy van rendjén, akkor senki nem sérül. Az emberek túl sok dologba akarnak beleavatkozni. Nem kellene. A természet erői tudják a dolgukat, hogy mit mikor kell, úgy hogy az jó legyen. Az emberek belerondítanak a dolgokba. Gőg. Alázat kellene, tanulni a természettől, tisztelni, felnézni rá. Mint az égiekre.

 

Kikre gondolsz? Kikkel kell fentről beszélni?

Az égiek egy birodalom. Vannak kirendelt segítők is és általános segítők. Bárkihez fordulhatsz, ha nem ő az „illetékes”, úgyis továbbirányítanak a megfelelő helyre. Szólíthatod az angyalokat, Istent, a természetben beszélgethetsz a fák, virágok, bokrok szellemeivel, élnek ott tündérek, törpék, óriások, a gyerekeknek mesélt tündérmesék teljesen valóságosak, csak egy másik szemmel kell nézni a világot. Az emberek nem tudnak kitalálni olyat, ami egyáltalán nem létezik. Maximum torzítják a képet, mert nem tudják egy az egyben átadni.

Olvass kicsit utána, van ennek már régóta irodalma. Minden ilyen csoportnak megvan a saját hatásköre, működése, feladata. Végzik a dolgukat. És nagyon örülnek, ha az emberek látják ezt és tiszteletben tartják őket is és a munkájukat is.

Mára ennyi lesz. Kérdezz még bátran.

 

4. üzenet

 

Mit csinálsz, amikor egyedül vagy otthon?

Aludni szoktam, nézelődni, nézem a fényeket, vagy játszom. Sok a csönd, az egyedüllét. De a sötétség nem zavar, nekem nincs különbség nappal és éjszaka között. Ez olyan, mintha én azt kérdezném, hogy nem félsz-e a világosságban.

 

Szeretnél egy kis cicatársat? Vagy törpenyuszit?

Úgy mintha az én kiscicám lenne? Akkor lenne dolgom. Így tetszik az ötlet. Nyuszit nem kérek, azzal nem tudok mit kezdeni. Egy nyugodt kiscica jó lenne. Ha tényleg kicsi még. Akkor össze tudunk nőni. Madárkákat is nézegetnék, az ablakból. /Madáretető?/

Anyai érzések lettek bennem. Kiscica. :-)

 

Hogy érezted magad a házban, ahová ellátogattatok, a kutyák között?

Jaj, ne is beszéljünk róla! Ott én idegen vagyok, nem ismerem ki magam. Az utazás is stressz. Tudom, hogy gazdi csak jót akarna, de ezt nem kell erőltetni.

 

Miért nem eszed már meg a száraz tápot?

Nem finom, száraz. A szájban rossz érzés. Sért, kemény.

 

A férgességednek mi az igazi oka?

Valahogy összeszedtem. Nem tudom. Meg kell találni azt, amiből bejutott a szervezetbe.

 

Mit tanácsolsz gazdidnak? Mit látsz?

Jó úton haladsz, kitartás, türelem. Ha hiszel benne, megmutatkozik az út, de csak lépésről lépésre. Egyik lépés a másik után, egyik sem kihagyható, szükségesek ahhoz, hogy feljebb tudj lépni, mintha pakolgatnád magadnak a köveket, hogy lépcsőfokokat alkossanak. Nem tudsz egyből a hegy tetejére ugrani, de így szépen apránként egyre feljebb jutsz. Csak ne hagyd abba. Kemény munka, de nincs most más lehetőséged. Most meredek, mert összesűrűsödtek a lépések, azok a dolgok, amivel szembe kell nézni. De így legalább nem húzod el még pár évtizedig. Ez most munkás időszak, de szükséges. És ha kéred, kapsz segítséget. Akinek nehéz a feladata, az még inkább számíthat segítségre.

Mi is itt vagyunk. (Mintha már a másik kiscicát is belevette volna a képbe.)

 

5. üzenet

 

Hogy érzed magad új társaddal?

Teljesnek, ő a hiányzó felem. Nem így kértem, de így sokkal jobb lett. Most már  teljes vagyok, vele együtt rezgünk. Már biztosan ismerem régebbről. Néha túlságosan is jól ismerjük egymást. Tudja, hogy mi lesz a következő mozdulatom. Érdekes tapasztalás nekem ez a nagyon összeolvadás. Nagyon örülök, hogy itt van, még ha néha vannak is összetűzéseink. Nekem is tanulás.

 

Mit szeretnél?

Minden megy a maga útján, haladunk.

 

Gazdidat hogy látod mostanában?

Egyre többet látom mosolyogni, olyan, mint tél után a tavasz, egyre több a napsugár, ő is kezd átmelegedni, lemossa, lerázza magáról a téli sarat, hideget és szép fokozatosan átmelegszik. Beleköltözik a fény és ez nagyon jó. Mutatjuk neki, hogy hogyan kell beengedni, lazítással, megengedéssel, kinyitással. Fő a fokozatosság. Egyre jobban megengedi, hogy a lelke szépsége kívülre is kijusson. Szépen, lépésről-lépésre, jó a tempó, nem kell sietni. Türelem. Mindig az adott feladatba kell belemerülni. Jelenben élni, érezni, átélni az életet.

Vörci problémái tükrök gazdinknak, igazából ő jól van, ezeket csak mutatja.

 

6. üzenet

 

Nem akarok pótlék lenni bújásra. Tudom, hogy hiányzik gazdimnak valaki, akihez odabújhat, de ez nem az én szerepem, nem is kell, hogy megszokja, hogy én vagyok az. A hiányérzetnek meg kell maradnia, hogy ott legyen az erős vágy, ami elindítja a két embert egymás felé. Nem vagyok megsértődve, Mio-val (Vörci, a másik cica) jól megvagyunk együtt, már el sem akarom képzelni nélküle.

Gazdink most kicsit zaklatottabb a kelleténél, de ez egy ilyen időszak, sok az új inger, mintha lemaradásokat akarna bepótolni. Pedig minden jó úgy, ahogy van, nem kell rohanni, kapkodni, kell néha idő a magányra is, kicsit megállni, lelassítani a gondolatokat, egyedül lenni, csak érezni, megfigyelni az érzéseket, engedni, hogy legyenek, elviselni az egyedüllétet, sok fontos születhet a megélt, elfogadott magányból, egyedüllétből. Nem depresszív gondolatokba süllyedve, hanem inkább a csendet, a belső megfigyelést gyakorolva.

Elfogadni azt, ami van, élethelyzetet, önmagunkat, lenni, lebegni a térben. Összekapcsolódni a mindennel, érezni az egységet, egyedül. Most kicsit olyan, mintha szaladna a most elől. Pedig a most jó, a most fontos. A most van. Emiatt a szaladás miatt van a zaklatottság, a folytonos keresés.

Nem kell utolérned magad, azt gondolnod, hogy már máshol kellene tartanod. Békülj ki a jelennel.

Nekünk szépen gondunkat viseled. Örülünk, ha velünk vagy, de érzelmileg nem vagyunk rád szorulva, nem kell, hogy lelkiismeret-furdalásod legyen. Mi is dolgozunk, egy másik síkon. Tesszük a dolgunkat, nem értelmetlen az életünk. Amikor alszunk, máshol vagyunk. Fontosak vagyunk, ott is. Nekem más a feladatom, mint Mionak, de egyformán fontosak vagyunk. Tartjuk a kapcsolatot a két világ között, úgy képzeld el, mint egy kövezett utat, utacskát, amit virágok szegélyeznek. Nehéz ezt átadni érthetően. Vannak saját területeim, rám bízott utak. Ez jó érzés.

És neked is segítünk. A lakás energiáját is rendezzük, tisztítjuk.

Hozd létre a csendet magadban, a boldog csendet, ami nem akar sietni sehova sem, csak élvezni a jelent, az egységet, a létet.

Szeretünk nálad lenni.

 

7. üzenet

 

Mit szólnál ahhoz, ha jönne hozzátok még egy cica?

Nehéz elképzelni, hogy még egy cica éljen itt velünk, de először Mioval sem volt könnyű, de mégis jó lett. Nem tudom, hogy mennyire tudnánk őt befogadni, ez nagyban függ attól, hogy milyen.

De tudjuk, hogy gazdink sokat gondol rá és aggódik érte. Ezt megértjük és elfogadjuk, ha segíteni kell valakin. Mi ketten jól érezzük magunkat, ha a kettőnk kapcsolatát nem zavarja, lakhat itt. Egyébként helyreutasítjuk. Tudjuk, hogy még fiatal, talán még nevelhető és talán még nem szokott hozzá túlságosan a kinti nagy szabadsághoz. Mert itt ez azért egy másik élet, lehet, hogy nagyon hiányozna neki a fűben heverészés, játszás, bogarakat kergetés. De persze ha szenved, lehet, hogy örülne a biztonságos környezetnek. Mi tudjuk értékelni, hogy nem kell például kutyák elől menekülnünk. De ez tényleg egy másik élet.

De ha jól érzi itt magát velünk, még az is lehet, hogy érdekesebb lesz tőle az ittlétünk.

 

Gazdi: még mindig sok a gondolat, ami kavarog benned. Több idő kellene a lelassulásra, a fölösleges, zakatoló tartalom kiürülésére. Csendes, feladat nélküli egyedül eltöltött időszakokra, hogy megtaláld a nyugalmat, az ellazult elégedettséget, békét magadban. Mutatjuk, segítünk. Szívcsakra – teher kirakása.

 

 

8. üzenet

 

Hogy tetszik az új cica?

Hogy érzed magadat?

Mit szeretnél?

Mit üzensz gazdidnak?

 

Köszönöm, hogy érdekel a véleményem. Jól vagyok, Mioval érdeklődve figyeljük, hogy hogyan alakulnak a dolgok. Kíváncsi vagyok a cicára, látom, hogy ő is ránk.

Unatkozik. Ezt meg tudom érteni, először én is unatkoztam. Mi majd megtanítunk neki pár dolgot. Reméljük, hogy jól kijövünk majd egymással. Nekem már nem olyan új, hogy jött egy cica, hiszen Mioval is ez volt. Mionak még furcsa, bár ő is kezd hozzászokni. Ha akarja az új cica, jó csapat lehetünk. Együtt sütkérezni, játszani, bolondozni.

Ugye itt marad és nem kell elmennie majd? Ha már egyszer megszoktam valakit, utána nagyon nehéz lenne elengedni. Az sem baj, hogy az ételünkből kap. Hiszen nekünk mindig van elég. Emmi (gazdi) bőségesen gondoskodik rólunk. Ezt az új cica is tapasztalhatja. Sok más macska életéhez képest ez itt a kajamennyország. Emmi talán amiatti bűntudata miatt is halmoz el így bennünket, hogy sokat van távol. De mi ezt megértjük és tudjuk, hogy tanulni szeretne, fejlődni, és ebben támogatjuk is. Amiatt, hogy a munkaideje alatt nincs velünk, szerintem nincs is bűntudata. És ha ez a cica itt élhet velünk, akkor még kevesebb lesz az unalom.

Nem kell, hogy bűntudatod legyen. Lazíts, nekünk az a jó, ha nyugodt és boldog vagy velünk. Érezd jól magad, nem kell ilyen negatív érzéseket belekeverned. Attól nem jobb senkinek. Mi tudjuk, hogy mit érzel.

Kívánságom nincs. Már várom, hogy egyre többször süssön be a nap és lehessen a fényben heverészni, melegedni. Szeretem a napsugarakat.

Izgatott vagyok, hogy milyen lesz találkozni a cicával. (Még el vannak zárva egymástól, csak nézegethetik egymást.) Lehet, hogy meg kell neki majd mutatni, hogy hol a helye, hogy hogyan zajlanak itt a dolgok, de ő az újonc, neki kell alkalmazkodnia. És idővel ő is lehet egyenrangú. Meglátjuk mennyire akar fölénk kerekedni. Játszmák. Persze jobb, ha nincs szükség erőfitogtatásra és vitázásra, de ha kell, az sem gond. Persze összeveszni nem kellene. Meglátjuk mit hoz a nagy nap. Bízom benne, hogy jót. Az biztos, hogy izgalmasnak ígérkezik.

Bird

Junu kutyám az angyalokról

Mit szeretnél mesélni az angyalokról?

Körülvesznek, mindenütt ott vannak. Senkit sem küldenek oda, ahol neki nem jó.

 

Hogyan dolgoznak az angyalok?

Energiákat küldenek. Mintha felhőket löknének az emberek felé, ezeknek információtartalma van. Ezekkel próbálják terelni az embereket, ha azok nyitottak erre, ha segítséget kérnek, vagy ha szükségük van rá. Ezektől az energiafelhőktől lehet hogy észrevesznek az emberek valamit, ami fölött egyébként elsiklott volna a figyelmük. Aztán hogy ezzel az infóval mit kezdenek, az már tőlük függ. Ha nem használják fel, akkor lehet hogy újra próbálkoznak az angyalok. Újabb lehetőség. Ők soha nem mérgesek. Legfeljebb szomorúak. Ha valaki nagyon nem akarja észrevenni, amit mondani szeretnének. Vannak, akik nagyon belemélyednek a földi létükbe és csak rotálódnak, amíg el nem fogy az idejük. De ők is újra kapnak lehetőséget, megint megpróbálhatják. Mert azért valamit mindenki tanul az élete során. Így legközelebb már több eséllyel indul. Van aki gyorsabban tanul, van aki lassabban. Ez nem gond.

Ha valakinek nehezebb a feladata, vagy nagyobb, akkor többen segítik, többen vannak körülötte.

Ők egy kapocs, hogy ne szakadjanak el az emberek sohasem teljesen. Tényleg mások, mint az ember.

 

És az állatok?

Az állatok kicsit olyanok. Piciben végeznek hasonló feladatokat. De ők nem angyalok. Az állatok is tanulni jönnek ide. Nekik is segítenek az angyalok, csak ők fogékonyabbak. Velük nincs annyi munka, próbálkozás. Egy állat legfeljebb nem akarja elfogadni a tanácsukat, segítségüket. De inkább párbeszéd ez. A végén pedig általában úgyis belátja, hogy merre jobb neki.

 

Az állatoknál is van ego?

Persze. Öntudat, vágy, akarat. Nekünk is ugyanúgy tanulnunk kell a türelmet, elfogadást, néha az alázatot is.

 

Minden állatnál? Vagy van egy határ? Pl. papucsállatka

Aminek már szeme van.

A többiek még nem úgy élnek. Nincs annyi döntési lehetőségük. Ők inkább tapasztalnak, mint egy rész-tudat. Például beleteszed a kezedet (mancsodat) a vízbe (tóba), de csak az egyiket. Az egy résztapasztalás. A másik három mást érez. Lehet még az egyik lábam egy hangyabolyban is. Vagy például a bokádat megcsípi a csalán, vagy egy szúnyog.

Te egészében attól még egész maradsz és tudod integrálni az élményeket.

De ha már szemed van, akkor ott a szemek mögött már összetettebb folyamatok zajlanak.

Igen, a vakondnak is van szeme, csak ő a körülményei miatt nem lát. De neki ez nem is fontos. De szeme van.

Igen, a legyeknek is van szeme. A póknak is. A csigának már nem igazi szeme van. Ők kollektívként tudatosak.

 

Te látod az angyalokat?

Igen, bár nem mindig. Ha lefoglal valami nagyon, akkor csak azt látom. Vagyis akkor nem vagyok rájuk annyira nyitott.

Azt láttam már, ahogy az embereknek próbálnak segíteni. Néha átölelik őket az energiájukkal, ha valaki szomorú. Vigasztalnak, erőt adnak, kitartást.

A düh ellöki őket. Olyankor a sötétebb, ragacsos erők kezdenek az emberek köré gyűlni. Nem szép látvány. Félelmetes. Olyankor jobb elmenni. Át tudnak kúszni, át tudnak ragadni. De lehet kérni az angyalokat, hogy segítsenek. De annak, aki elzárkózik, nem igazán tudnak. Ott inkább készen állnak, hogy segítsenek, ha az az ember esetleg akkorát esik, hogy megijed és mégis kéri a segítségüket, nyitottá válik. Addig csak várnak. Ilyenkor meg van kötve a kezük, nem avatkozhatnak közbe. A negatív erők annál inkább. Azok képesek a saját képeiket berakni az emberek fejébe, mintha az az övék volna, és el is hiszik sokszor, hogy az a saját gondolatuk, pedig csak kívülről van beléjük nyomva. Ezért veszélyes, ha elfordul valaki a fénytől. Utána már nem önmaga. Az ördögűzéseknek tényleg volt értelme. Ma sem lenne rossz. Utána olyanok az emberek, mintha egy furcsa álomból ébredtek volna és azt sem tudják, hogy hol vannak és mi történt.

Jó, ha már gyerekkorban megszokja mindenki, hogy ha nehézsége van, hová kell fordulni. Be kell gyakorolni, hogy élesben is  menjen, ha olyan helyzetbe kerül valaki.

 

Az őrangyalnak mi a feladata?

Pont az ilyen megszállottságból eredő negatív hatások kivédése, ha az nem szolgál tanulási célt.

 

Miért jó, hogy vannak ezek a negatív erők?

Kellenek a működésben. Mint amikor az emberek bicikliznek. Egyik pedál, másik, fönt lent, ebből lesz a lendület. Különben megállna, megfagyna a világ. De a jó mindig erősebb. Mert a negatív is ebből a jóból van. Az is energia. A nagynak a része. Kell hozzá. És mindig az emberek döntése, hogy engednek-e neki teret, vagy nem.

Az ember szabad akaratához kell ez a fajta világ. Ebből tanul.

Szabad akarat, hogy megmarad-e annak, aki, egy fényességes, óriási teremtő erővel rendelkező, szeretet energia által élő boldogságos csodának, vagy hagyja magát becsapni és elterelni, elbizonytalanítani, kételyek közé vinni.

Az embernek meg kell erősödnie. Ez a feladata, fel kell ismernie önmagát. Mindig minden erről szólt az emberi kultúrában. Delphoi .

Ha ez sikerül, mérhetetlen boldogságban tud élni, itt a Földön is.

A kutyáim eltérő véleménye arról, hogy miért is vannak itt velünk a Földön

Junu:

Mi kutyák sokféle különböző feladattal jövünk az emberekhez. Szeretünk emberi családokban élni, támogató, segítő, terelő feladatunk van. Tudjuk, hogy mire van szüksége a velünk élő embernek és afelé próbáljuk terelni. Mint például a könyvírás. :-) Többek között.

Mozgásra ösztönözzük az embereket és arra, hogy a természetbe vigyenek bennünket. Erre az embereknek sokszor még nagyobb szüksége van, mint nekünk. Kell az embereknek, hogy kint legyenek a friss levegőn, erdőben, mezőn, bárhol a természetben. Kiegyensúlyozza őket, abba az irányba alakítja az energiarendszerüket, ami jó nekik. Ebben a mozgás is segít, de ezt nem is kell túlzásba vinni, mindenkinek csak annyit, hogy szívesen tegye és legközelebb is legyen kedve kimenni, játszani velünk, szaladgálni, vagy csak hagyni, hogy mi szaladgáljunk.

A másik fontos dolog amire tanítunk az, hogy egyértelműek, határozottak és nyugodtak legyetek velünk. Nem kell velünk kiabálni, ha érezzük ezt a nyugodt, de határozott vezetői energiát, akkor a legkisebb jelre is szót fogadunk. Az ilyen gazdit szívesen követjük. Ha van mellettünk egy ilyen irányító, meg tudunk nyugodni, érezzük, hogy nem nekünk kell ezt a feladatot végeznünk. Ha sikerül kifejlesztenetek magatokban ezt az energiát, az nagy hasznotokra válik a hétköznapjaitokban is, bármerre jártok. Velünk tudtok gyakorolni, mi azonnal reagálunk. Aki kapkod, kiabál, ideges, nem egyértelmű, össze-vissza beszél, azt nem tudjuk mint irányítónkat komolyan venni, rossz esetben ha még agresszív is, maximum félünk tőle, de nem nézünk fel rá, nem imádjuk, pedig mi nagyon szeretjük isteníteni a gazdijainkat. :-) A nyugodt, egyértelmű, határozott légkör nagyon fontos nekünk, ebben tudunk lazítani.

Ezeken kívül rengeteg különböző feladattal érkezhetünk még az emberek életébe. Magány ellen, nem csak olyan értelemben, hogy velünk a gazdink nem magányos, hanem még más emberek társaságába is kerül általunk.

Rendszert viszünk az emberek napjaiba, ami a rossz hangulatnak is ellenszere lehet. A gondoskodás feladatot hoz az emberek életébe.

Ha problémaként érzékel valaki valamit velünk kapcsolatban, az mindig valami olyan, aminek a megoldásával a gazdink fejlődni tud, vagy valami miatt jobb lesz neki, mint előtte, és nem csak azért, mert velünk lesz kevesebb gondja.

Sok kutya nem fárad el napközben eléggé. Én sem. Az unalom nem jó. A gazdi feladata, hogy kellőképpen leterhelje a kutyáját, hogy az mozogjon eleget, tudja használni a fejét is, mert a testi fáradtság önmagában még nem elég. Ezekhez jól passzol a nagy séta a természetben, ami mindenkinek nagyon jó és kell. Lehet, hogy egy betegséget tud elkerülni azzal a gazdi, hogy kiviszi sokszor a kutyáját a friss levegőre, sokat sétál vele, nem otthon ül. Fogadjátok meg a tanácsainkat, hallgassátok meg a kéréseinket, mi jót akarunk nektek. A legtöbb gazdi, ha őszinte önmagával, tudja, hogy mit szeretnénk. :-) Fogadjatok nekünk szót. :-)

Lexi:

Én nem látom a mi dolgainkat annyira elkülönülve más állatok dolgaitól, ahogyan Junu azt gondolja. Benne nagyon erős ez a küldetéstudat, ő nagyon szeretné a ti életeteket jobb irányba terelni. Lehet, hogy ő úgy gondolja, hogy minden kutyának ilyennek kellene lennie, de nem vagyunk egyformák mi sem. Én szeretek veletek élni és nem is gondolom olyan unalmasnak az életünket, mint Junu. Én könnyebben feltalálom magam, nem függök annyira tőletek emberektől, mint ő. Neki emiatt nem egyszerű, nehezebben lazít és így nehezebb az életet is élveznie. Én teljesen boldog tudok lenni akkor is, ha kint napozok és figyelem a körülöttem zajló eseményeket, az embereket az utcán, a macskákat, madarakat, rovarokat, vagy éppen az olyan lényeket, akiket ti nem láttok, mert egy kicsit eltolódott síkon, de ugyanitt élnek: tündérek, manók, törpék és más lények, akikre nincs szavad. Az egyszarvúak, sárkányok az emberi településektől távolabb szeretnek élni, őket itt a ház környékén nem látom. Nekik több szabad térre van szükségük.

Szerintem már az is egy jó ok arra, hogy mi kutyák és ti emberek együtt éljünk, hogy jó együtt élni. Szeretjük egymást, mi kell ennél jobb és fontosabb cél? Szeretek mellettetek lenni és tudom, hogy ti is szerettek engem, minket. Ez az az érzés, energia, ami mindent jobbá tesz, gyógyít, amitől fényesebbek a napok. A Cica is nagyon jól beleillik a mi kis családunkba, én őt is nagyon szeretem. Tudom, hogy mi is fontosak vagyunk neki.

Junu egy kicsit túl görcsösen él meg sok szituációt. Nem boldog, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan ő ideálisnak gondolná, vagy nem elég gyorsan. Nem tudja elengedni azt, ami szerinte fontos, jót tenne neki, ha könnyebben tudna lazítani, nem kötné ennyi feltételhez: ti emberek velünk legyetek, csináljunk valami izgalmasat, foglalkozzatok vele, azt érezhesse, hogy megkapja a figyelmet.

Ezek nélkül is lehetséges, hogy jól érezzük magunkat, ezen a téren én sokkal önállóbb vagyok, függetlenebb. Persze én is szeretem, ha együtt csinálunk valamit, de nincs szükségem arra, hogy folyamatosan megkapjam a figyelmeteket. Egyedül is tudok boldog lenni, mert tudom, hogy akkor is szerettek, amikor nem vagyunk fizikailag együtt.

A legtöbb kutya szerintem nem úgy gondolja, hogy konkrét feladata van azokkal az emberekkel, akikkel együtt él, egyszerűen csak él, igyekszik jó társa lenni gazdáinak, örül, ha van minek örülni. Nézd meg itt a falusi kutyákat, nem sok hatásuk van az emberekre. Sokakat sétálni sem visznek, frusztráltak. Ők vajon milyen küldetésről beszélhetnek?

Néhányunknak szorosabb, tiszteletkapcsolatunk van az emberekkel, ez szerintem kevesebb, sokkal kevesebb.

Az emberek is sokfélék, mi is, és így a kapcsolódási pontjaink is mind mások. Nincs két egyforma. Én nagyon szeretek veletek lenni és tudom értékelni ezt az életet.

Kíváncsi voltam a velünk élő állatok véleményére a mostani vírusos helyzetről, ezeket kaptam.

Junu

Kedves emberek!

Itt egy nagy lehetőség nektek a regenerálódásra, hiszen a betegségek sokszor a leállást, lelassítást hozzák az életetekbe. Ha magatoktól nem vagytok rá képesek és külső „segítség” kell, akkor úgy tűnik, ezt is megkapjátok. Akiknek emiatt menniük kell, talán embertelenül, vagy kegyetlenül hangzik, azok ezt a módját választották a távozásuknak, mintegy segítséget nyújtva a többieknek a leállásban azzal, hogy megmutatják, ebbe bele lehet halni. Mert nagyon sok emberre csak ez hat. A félelem. Pedig a bolygó jövője miatt is félhetnétek, de az mégsem olyan közeli, nem olyan fenyegető, mint egy olyan betegség, amibe pár hét alatt bele lehet halni. Nem csak a gazdim kis elefánt, hanem a ti emberek társadalma is. Lomha, nem kellően rugalmas, lassan vált, változtat, nehezen engedi be az új lehetőségeket, foggal-körömmel ragaszkodik a megszokotthoz. Pedig sokan a dohányzásról is le tudnak szokni egyik pillanatról a másikra, ha az életben maradásuk függ tőle, de addig valami miatt nem, addig azt hitetik el magukkal, hogy a függőségük erősebb, mint az akaratuk, pedig egyszerűen csak nem elég nagy az akaratuk, nem akarják eléggé bizonyos okok miatt. Áltatják magukat. És így van ez nagyban is, a Föld emberisége is leállhatna a „dohányzással”, azaz azzal, ami árt a gazdatestének, az otthonának, amivel károsítja, szennyezi, ami nem a közös jót szolgálja. És ekkor hirtelen betoppan egy vírus, ami megmutatja, hogy ha ugyan még mindig nem elég fürgén, de mégis sokkal gyorsabban tudnak megfelelő döntéseket hozni az erre hivatottak. Úgy érzik, van mentségük meghozni ezeket a döntéseiket, hiszen sok-sok ember élete múlhat ezen. És ez igaz is, hiszen azok, akik fölajánlották még odaát a halálukat az emberek lelassításának érdekében, nem kell, hogy most valóban kilépjenek, ha valami miatt mégis sikerül olyan irányba mozdulni, ami már nem teszi indokolttá a vírus működését. Akkor ők még maradnak és lehet, hogy más feladatokat vállalnak. A kezetekben van, mint mindig. Sikerül-e a külső eseményekről a belső világotokra irányítani a figyelmeteket, nem a világban rohanni, hanem elmerülni a belső csöndvilágotokban, ami lehet, hogy nem is olyan csendes és rengeteg szembenéznivalót tartogat számotokra. Évekig halogatott, tologatott, esetleg elásott töredékeket, amivel lehet, hogy nem könnyű szembenézni, de ha mégis sikerül, a kirakó darabkáivá válhatnak, amik egy csodálatos képpé állhatnak össze. Megéri foglalkoznotok a belső világotokkal, szánjatok rá időt, főleg így, hogy most a világ történései is ebbe az irányba szeretnének benneteket sodorni. A sok otthonlét, van akinek unalom, meghozhatja azt a hangulatot, hogy könnyebben ültök le meditálni, kipróbálni új tevékenységeket, művészi munkáknak nekiállni, jógázni, vagy más egyedül végezhető sportot gyakorolni. Egy kicsit belemerülni a lassúságba, elfelejteni a világ lázas zakatolását. Könnyebben lehet esélyetek arra, hogy magatokkal foglalkozzatok, talán még akkor is, ha nem egyedül éltek, hanem nagyobb családban. A leállás energiáját mindenki érezheti, beengedheti, ha nyitott rá, és én azt javaslom, hogy legyetek rá nyitottak, mert csodálatos ajándékokat tartogathat nektek, olyanokat, amik létezését már lehet, hogy el is vetettétek magatokban. Ez egy vicces és kedves szójáték és mindkét értelmében igaz lehet rátok. Velünk állatokkal és növényekkel is többet foglalkozhattok most. Mi nagyon várjuk és szeretjük azt, ha nem pörögnek őrült módon a gondolataitok és sikerül legalább időszakosan élni, valóban élni az életeteket. Használjátok jól ezt az időt.

Másrészt az is megmutatja most magát, hogy az emberiség valóban képes változtatni, ha akar. A kérdés csak az, hogy ebből mi marad majd meg a vírus után. Ez is rajtatok áll.

Szeretettel, Junu

Lexi

Én nem szeretnék egy vírust kiemelni., mindnek a változáshoz van köze. Ott tudnak megkapaszkodni, ahol már maga a rendszer szomjazza a változást. Ezt nézhetitek egyén és társadalom szintjén is. Ez a változás, ahogyan Junu is mondta, a pörgés leállítását szeretné, kirántani benneteket az őrületből. Az időseknek ez jelentheti azt is, hogy teljesen kirántja őket a materiális létből, hirtelen visszahúzza őket önvalójukhoz, forrásukhoz, a szeretetbe, az otthonukba. A tüdőproblémáknál a fellélegzés a téma, a láz feléget, lázas őrületről is beszéltek néha, képzeljétek el, hogy ennek mi az ellenkezője: a tiszta, világos, értelmes, józan, kiegyensúlyozott. Erre most a Földön nagyon sok helyen szükség lenne. Nem a szituációba beleragadt szemléletmódra, az egyes emberek anyagi hasznának szem előtt tartása, hanem egy tisztább, az egészet feljebbről jobban átlátó – emelkedettebb látásmódra. Az egyik az őrült, a másik a józan, tisztán gondolkodó, folyamatokat, következményeket átlátó, nem a pillanatnyi haszonra koncentráló.

Mások is írták már, hogy a vírus tisztít. Ezt ne úgy értsétek, hogy megtisztítja a Földet a felesleges emberektől, mert ez nem igaz. Akik elmennek, sokszor nagy szeretetet hagynak hátra, ahogyan Junu is mondta, feladatot vállaltak azzal, hogy beleegyeztek, ilyen módon lépjenek ki az életből a nagyobb jó érdekében.

Ne felejtsétek el, hogy minden nap sok ember (és állat és növény) távozik a Földről és mások pedig most érkeznek. Hajlamosak vagytok ezt még mindig tragédiaként megélni. Ez egy ilyen világ. Jöttök és mentek. Ez segíthet benneteket abban, hogy tudjatok a jelenre koncentrálni, tudjatok hálásak lenni és örömmel megélni azt, amire lehetőségetek van.

A tisztulás azokban történik, akik itt maradnak, szintén egyéni és társadalmi szinten is. Eltérő mértékben, de mindenki visszatalál egy kicsit a lényéhez, a lényegéhez, elgondolkodik, hogy mi a fontos számára, mit szeretne valójában, merre érdemes folytatnia az útját. Ahhoz, hogy ilyen dolgokon tudjatok elmélkedni, meditálni, kell egy kis lassulás, leállás. Van akinek kevés is elég, van akinek sok kell. Mindig tisztában kellene lennetek az élet értékével, egy csodálatos ajándék mindannyiunkkal, hogy itt lehetünk.

Vigyázzatok a Földünkre, egymásra, önmagatokra.

 

Cica

Nekem már nem sok hozzáfűznivalóm maradt. Sokat tanulhatnátok abból, ha megnéznétek, hogy a vadonélő állatoknál miért ritka a vírusos betegség. Ők nem veszítik el a kapcsolatot az élettel, a természettel, nem is tehetik, hiszen ha megszűnne az összhang köztük és a természet között, már nem tudnának megélni. Az állatoknál elterjedő vírusok ott fordulnak elő, ahol az emberek határozzák meg, hogy ezek az állatok hogyan éljenek. Ahol nagyon sokan vannak összezárva, nem azt és úgy eszik, ahogy azt maguktól tennék, nem lehetnek olyan kapcsolataik egymással, más állatokkal, ahogyan azt szeretnék, természetellenes az életmódjuk.

Most ezeket vetítsétek magatokra, az emberekre általában. Talán ehhez többet nem is szeretnék mondani.

Próbáljatok úgy élni, hogy boldogok és elégedettek legyetek, úgy, hogy az életmódotok jót hozzon embertársaitoknak és a természetnek is. Ez nagyon jó érzés lenne nektek is.

A vírusokól

Egy ló üzenete

Úgy érzem, mi lovak, de lehet, hogy ez minden állatra igaz, az általatok égi világnak nevezett „hely”, az égi lelkek, és köztetek, a ti világotok közötti közvetítők vagyunk. Úgy gondolom, egyre inkább abba az irányba tolódik el az emberek egy részének az élete, hogy ezt a nektek még olyan más világot (másvilág 😉) is integráljátok a földi, anyagi testben megélt életetekbe. Enélkül hiányérzet van és lesz bennetek. Még nem tudjátok eldönteni magatokban, hogy mennyire higgyetek az ilyen történeteknek, közvetítéseknek, de azt érzitek, hogy valami hiányzik, az ilyen energiák, gondolatok nélkül nem teljes az életetek. Ezért jöttök felénk, hozzánk, ösztönösen tudjátok, hogy mi kapocs lehetünk köztetek és az elfeledett részetek között. Nézd meg, kik azok, akik keresik az intenzív kapcsolatot az állatokkal, a természettel. Mind bennük van a keresés, annak a felismerése, hogy ez (a materiális megtapasztalás) nem minden. És meg is találjátok velünk azt a plusz szeretetérzést, amit máshol előtte nem leltetek. Hiszen a mi szeretetünk nem földi.

Egyelőre sokszor nem vagytok képesek többre, mint jelen lenni, amikor velünk vagytok. Átérezni a közelségünket. Már ez is jó. Van, akinek már ez is óriási dolog. Nem kell félnetek a számotokra még láthatatlan világtól. Ami ismeretlen, az riasztó lehet, ezt mi, lovak is nagyon jól tudjuk. Én sem szeretem a hirtelen, ijesztő eseményeket. Nálunk, lovaknál ez úgy működik, hogy ha hagyják az emberek, hogy a természetünk szerint éljünk, akkor az idő nagy részében kapcsolódunk a magasabb rezgésű és emiatt számotokra láthatatlan világhoz is. Ha valamilyen konkrét feladatot adtok nekünk, akkor a koncentrált figyelem idejére leszűkül a tudatunk, összpontosul arra az egy-két-három megoldandó lépésre, ami éppen előttünk áll, amit elvárnak tőlünk. Ezt követően viszont jó, ha újra engeditek nekünk, hogy lerázzuk magunkról ezt a feszültséget, meghagyjátok nekünk, hogy újra a természet részévé váljunk, és a természet alatt én itt most azt a világot értem, amiben találkozik egymással a földi természeti lét és az égi világ. Nekünk, nekem ez a természet. Nemcsak a fák, füvek, virágok, erdők és az ilyen helyeken általatok is érzékelhető lények, állatok jelenléte, hanem valami sokkal nagyobb. Az érzékeink képesek az emögött lévő sokkal nagyobb, még szebb, mély egység befogadására is. Valamilyen szinten erre ti, emberek is képesek vagytok, már most is, főként tudatalatt. Nem hiába szerettek szép természeti helyekre ellátogatni. Ott viszont nem csak azok élnek, akikről az iskoláitokban tanultatok. Sokkal-sokkal bonyolultabb ez az élet. Én úgy érzem, látom, hogy ezt a világot jött el az ideje jobban megtanulnotok megérteni, meglátni, tisztelni. Ez a képesség fejleszthető, valójában ti, emberek nagyon sokféle képességeteket vagytok alkalmasak fejleszteni, testi-lelki adottságaitokból kifolyólag. A kérdés mindig az, hogy mire irányítjátok a figyelmeteket, mit szeretnétek fejleszteni, mire alakul ki bennetek vágy. És a legfontosabb: mit tudtok befogadni, hihetőként elképzelni magatokban. Én próbálom most tágítani nektek azt a kört, mezőt, ami a gondolkodó fejeteknek, agyatoknak még a lét megtapasztalható, hihető spektrumához tartozik. Ha azt mondom, vannak szárnyas lovak, ezt el tudod hinni? Mert vannak. Ők is ugyanolyan valóságosak, mint te vagy én. Én látom őket, kommunikálok velük, van egy jóbarátom is közülük. Te szerintem nem látod őket, de lehet, hogy volt már, hogy megérezted a barátom jelenlétét, csak nem tudtad, hogy mit érzel. Nehezen tudom leírni, átadni, hogy milyen érzés is, amikor ő a közelünkben van. Inkább nem is akarom, legyen ez ösztönzés nektek, hogy akarjátok látni, akarjatok vele találkozni, tudatosan törekedjetek rá. Ezután lehet, hogy már fel fogsz figyelni arra az érzésre, amikor ott van, mert olyankor valami megváltozik, valami más, és ezt szerintem te is tudod érzékelni. Nincs mindig velem, velünk, de elég gyakran meglátogat. És ő csak egy a sokféle lény és energia közül, amik körülvesznek bennünket. Vannak, akiket én sem testformában látok, hanem színként, fényként érzékelem, illetve érzem az összekeverhetetlen energiaminőséget, amit képviselnek. Ez olyan, mint amikor te is tudod, hogy valami hideg vagy meleg, kék vagy sárga. Ezek egyértelmű dolgok, nem olyan, hogy azon morfondírozol, hogy ezt most jól érzékelted-e. És velük mind lehet kommunikálni is. Ez nem egy szó szó utáni kommunikáció, mint a beszéd, hanem energia általi információátadás. Nincs hozzá szükség időre, megjelenik benned, nincsenek kétségek, kerek egész és teljesen egyértelmű, érthető.

Várom az igazi nyitottságot az én világomra. Nem csak kedves történeteket szeretnék mesélni, hanem bepillantást, betekintést engedni egy olyan világba, ahová a legtöbb embernek sosem lesz esélye benézni. Úgy érzem, nincs a helyén kezelve ez a lehetőség, amit én felajánlok. Ezek nem kitalációk, nem a fantáziám szüli, amiket elmondok, hanem ugyanolyan valóságok, mint amiket ti megéltek nap mint nap. Szeretném, hogy elhiggyétek, megértsétek, hogy a valóság nem csak az, amit ti láttok, hanem annál több. Nem csak egyféle valóság van, ezek rugalmas határvonalak. Egy kicsit erre hajlik, egy kicsit arra, de némelyik valóság találkozik a másikkal, és vannak olyanok is, amik nagyon távol vannak egymástól. Nektek ez lehet, hogy nagyon absztrakt, és ahogyan mondod, elvontnak tűnik, de egy másik szemszögből nézve nagyon egyszerű, érthető és logikus. Sokkal egyszerűbb, mint a ti, emberi elméleteitek. Összekevertek sok mindent, aztán fejetlen, eszetlen dolgok születnek belőle. Csak nézzetek körül a világotokban, hát szerintetek ez normális? Ilyennek kellene lennie? Szerintem a legtöbb nyolcéves jobban látja a valóságot, mint a felnőttek zöme. Mintha a felnőtté válás során valahol útközben elhagynátok a józan ítélőképességeteket. Pedig olyan csodás dolgokat vagytok képesek létrehozni! Szomorú és tehetetlen érzés ezt olykor nézni. Olyanok vagytok, mint egy szétdúlt hangyaboly. Azzal a különbséggel, hogy a hangyák még olyankor is jobban tudják, hogy mit kell tenniük, mint ti.

Az egyszarvú barátom is szívesen mesélne nektek, de szerinte még nem hiszitek el, hogy ő tényleg létezik, ugyanúgy (létezik), mint a Bodri kutya valamelyik sarki háznál az udvaron. (Ez nem tudom, hogy egy konkrét példa-e vagy egy általános kép.) Az, hogy a ti szemetek és a többi észlelőeszközötök általában csak egy szűk tartományt tud feldolgozni, az egy nehezítő tényező. Pedig ezek fejleszthetőek. Amiatt, hogy csak azt hiszitek el úgy igazán, amit képesek vagytok észlelni, lemaradtok rengeteg mindenről. Persze megértem, nem lehet egyszerű így élni, mintha le lennétek kötözve, béklyózva. De, mint mondtam, ezek fejleszthető képességek, hiszen a képesség alapja ott van bennetek is. Ez reményt ad.

Nagyon szeretném, hogy mi, lovak (és persze más állatok is) ne legyünk kevesebbnek nézve, mint akik vagyunk. Szeretném, hogy meglássátok igazi valónkat. Ebben szeretnék én segíteni. De ez nem egy csak rám igaz egyedi misszió, sok ló érzi a valódi megbecsülés és tisztelet hiányát. Nekem azáltal, hogy meghallgattok, lehetőségem nyílt arra, hogy ebben segíteni tudjak. Ezt az esélyt szeretném is felhasználni.

Zeichnung von Hedgehog
bottom of page