Üzenetek
Közvetítések
Nem csak emberektől és állatoktól kérdezhetünk telepatikus úton, hanem szeretetteljes segítő lényektől is.
Itt találhatsz üzeneteket tőlük.
Kedveseink!
Nem az a fontos, hogy kik vagyunk, nem is biztos, hogy jól el tudnánk magyarázni. Itt vagyunk és segíteni szeretnénk. Kérünk benneteket, egyelőre ennyivel érjétek be, a későbbiekben, mondanivalónkon keresztül úgyis jobban belepillanthattok a mi létünkbe is. Dolgozunk, de ez nekünk nem munka, hanem ama vágyunk megvalósításának módja, hogy segítséget nyújthassunk.
Nekünk nagy, nagyon nagy öröm, ha üzeneteink célba érnek, ha az elkeseredésbe reményt tudunk vinni, ha akár csak egy pici részed is gyógyul, egy görcs kienged, ha szeretetünk megérint. Csodálatos ilyenkor ez az összekapcsolódás, nekünk is. Hasonlóan képzeld el, mint az anya gondoskodását, aki a háttérből mindig figyeli gyermeke lépéseit, és boldog, ha a kis rábízott lelket mosolyogni látja.
Kérdezzetek bátran, igyekszünk legjobb tudásunk szerint válaszolni.
A párkapcsolatok jelentőségéről
Sok kép él a fejetekben arról, hogy milyennek kellene lennie egy ideális párkapcsolatnak. Legjobb lenne, ha ezeket most és mindörökre elfelejtenétek. Nem véletlenül van az az ember melletted, aki. Valahogyan találkoztatok, valahogy kiválasztottátok egymást. A kapcsolatok lehetnek szépek, de általában sok munkával is járnak. Egy belső felfedezőút. A másikban is láthatod saját magad, ha jó szemszögből nézed. Sokat tanulhatsz magadról egy társ segítségével. És persze adhatsz is a másiknak. Az a szép, ha észreveszitek, hogy mi a feladat és egymást segítve ha kell, dolgoztok rajta. A feladatok megoldhatóak. Ez nem azt jelenti, hogy örökre egymás mellett kell lennetek. Van, hogy az elengedés a feladat. Minden párnál más és még a páron belül is lehet eltérő. Nézd meg szüleidet, ők szerinted miért kerültek egymás mellé? Mi volt a feladatuk? Szerinted megoldották? Hogyan kezelhetnék jobban a konfliktusokat, nézeteltéréseket? Te sem véletlenül kerültél hozzájuk. Neked vajon mit kell tanulnod a példájukból? Veled szemben elkövettek valamit, ami még ma is fáj? Érted, hogy ennek jelentősége van?
A megbocsátás szép dolog, de akkor vagy rá képes, ha már megértetted, hogy mi miért történt. Nem vagy áldozat, ami történt, arra szükséged volt ahhoz, hogy valamit megérts. Anélkül nem lennél rá képes, át kellett élned, hogy tudd, milyen érzés. Honnan tudnád, hogy milyen megalázottnak lenni, vagy csalódni valakiben, ha még sosem élted át. Bölcsebb lehetsz a megpróbáltatások által.
Például ha megtapasztaltad, hogy milyen érzés megalázottnak lenni, akkor te jobb esetben mást már nem teszel ki ennek. Mert tudod milyen rossz és nem akarod másnak. Ha megértetted, hogy ami történt, azért volt, hogy tanulj belőle. Túl kellett, hogy lépj rajta, meg kellett emésztened, el kellett jutnod odáig, hogy már ne fájjon, ha arra gondolsz. Tudod, hogy a másik akkor nem tudott jobb lenni. Elfogadod azt, ami történt. Óriási örömforrás lakozik az el nem követett hibákban. Te nem alázod meg társad, gyermeked, ő tisztel, szeret, felnéz rád.
Ha még az esemény hatása alatt állsz, meglehet, hogy tovább adod. Azt érezheted, hogy könnyebb, ha te is lehetsz hatalmi helyzetben, a másik oldalon, nem az áldozat szerepében. De ez fenntartja az érzést, egyszer az egyik oldalon éled át, majd újra a másikon, az erők huzavonája közepette. De ez csak addig lehet, amíg a fájdalmat táplálod. Ennek gyakori formája a panaszkodás, vagy másokra mutogatás. A másik miatt rossz. Ebből kell kilépni, mert ez egy vég nélküli oda-vissza hatás, amit újra és újra megélsz, megéltetsz magaddal, addig, amíg megérted, hogy ezt nem kell így csinálni, hogy ebből ki is lehet lépni és lehet élni is, igazán élni. Nem kell ebben benne maradnod.
Fogadd el, hogy ami történt, okkal történt. Így már nincs értelme másokat hibáztatnod.
A szerelem egy jutalom. Azoknak, akik ezt már végigvitték magukban és nem cipelnek régi terheket. A szerelem könnyed, légies, szabad. Nagy erő. És a fenntartásához is nagy erő, bölcsesség és sok tapasztalat szükséges. Senkit nem láncolhatunk magunkhoz, mert akkor a szabadságot vesszük ki és elmúlik a szerelem. A könnyedségre is mindig szükség van, engedni, hagyni, hogy a másik az legyen, aki, olyan, amilyen. Elfogadom.
Ha őt el tudom fogadni, akkor valószínű, hogy magamat is. Ha szeretek, a szeretet bennem van. Nem a másiktól függ. Ha bennem szeretet van, az megtalálja az utat és rám talál az, akit szerethetek.
Járjatok nyitott szemmel, a mi szeretetünk és gondoskodásunk mindig körülvesz benneteket. Érezd ölelésünket.
a fénytestület
A szexualitásról
A szexualitás nem csak azért lett megteremtve, hogy az emberi faj fönnmaradjon. Sokkal mélyebb jelentősége is van. Egy kapu lehet egy másik világba. De ehhez mindkét félnek elég érettnek kell lennie. Tudatában kell lenniük hatalmuknak. Olyan energiaörvények jöhetnek létre, amik pl. bevonzanak egy lelket, ez hatalmas erő. De ha valaki ezt nem tudatosan kezeli, akkor nem tudja hasznosítani azt, ami ilyenkor keletkezik és hiányérzete marad. Ami vagy elveszi a kedvét, ami inkább a nőkre igaz, vagy mindenütt újra kergeti az élményt, hátha megélheti azt, aminek a hiányát érzi. De ez a folyamatos élményhajszolás még inkább eltávolíthatja attól, amire oly nagyon vágyik. Végül már nem is tudja, hogy mit keres, csak rutinná válik a szex.
A megoldást ott kell keresni, hogy rájöjjetek, hogy kik is vagytok valójában, milyen csodálatos lények, mekkora energiával ellátva. Ha már tudod, hogy mivel rendelkezel, elkezdheted megtanulni kezelni is azt.
Fontos lenne, hogy a szexualitás gyakorlásának része legyen az is, hogy az elején egymásra hangolódtok, kiterjesztitek aurátokat, megnézitek, hogy mi történik a metszéspontoknál, megfigyelitek az energia áramlását, pl. hogy milyen érzés, ha egymást megérintitek. Ha megfogjátok egymás kezét, vállát, ha egyikőtök simogatja a másikat, aki passzív. Mi történik megfordítva? És közben újra és újra terjesszétek ki az aurátokat. Lehet, hogy traumatikus pontok is érintődnek. Pl. kaptál valamikor egy pofont, most pedig ugyanott simogatás ér. Ez, hiába jó, mégis előhívhat régi fájó érzéseket. Ez tested bármely pontján megtörténhet. Ezt a fájó érzést megengedheted, de nem kell túldramatizálni, többet belerakni, mint ami. Inkább csak megfigyelni érdemes. Így szép fokozatosan elmúlik és már csak a másik iránti szeretet marad, aki simogatásával meggyógyított benned valamit. De ilyenkor a másiknak is tudnia kell jól kezelni ezt a helyzetet. Nem kell, hogy kellemetlenül érezze magát és kellő önbizalommal is kell rendelkeznie, hogy ne higgye azt, hogy miatta szomorú a másik. Így a szexualitás lehet a gyógyulásnak is egy nagy lehetősége. A tantrikus jóga és szex már ezt próbálja megvalósítani, sokat lehet belőle tanulni.
Egy gyermeknek is az a legjobb, ha ilyen körülmények között tud lejönni ide a földre. Így ölelő karokhoz érkezik, nem érzelmi sivatagba. Nektek általában nagy megrázkódtatás volt lejönni. Még akkor is, ha az első időben még lehetett ide-oda mozogni a kétfajta létezés között. Ki hogy viselte. Eleinte ez még rugalmasabb, pont azért, hogy könnyebb legyen elviselni a váltást.
Olyan emberrel vállaljatok családközösséget, akivel a feltöltött aurátok jól összeillik. Jó, ha otthon érzed magad mellette, mint aki megérkezett. Jó ha tudod, hogy ez így jó, ha nincsenek kétségeid, ha egyszerűen tudod, hogy ennek így kell lennie.
Így tudod megtapasztalni a szex igazán jótékony hatását. Ami nem csak pár percig, óráig szól és nem marad utána hiányérzet.
Szex nélkül is gyakorolhatjátok egymás energiaterének érzékelését. Ez nagyon meg tudja erősíteni a kötődést, az egymás iránti szeretetet. És nagyon fontos, hogy közben mindig tágítsátok ki az aurátokat, föntről kell, hogy az energia jöjjön, ne egymásét használjátok. Hiszen adni is csak akkor tudtok, ha nektek már több van, mint amire szükségetek van.
Kellemes gyakorlást!
a fénytestület
A természet hatalma
A természet szeretet. Nézz körül, milyen tökéletes. Mi lehet tökéletesebb a szeretetnél? Egy virágban felfedezheted az univerzumot. Egyszerű és mégis végtelenül összetett. A szeretet tartja össze, a virágot is és az egész földi természetvilágot. Az emberek ösztönösen vágynak erre az energiára, jó érzés, ha a napsugarak lágyan érintenek, ha érintkezel a talajjal, ha átölelsz egy fát, ha a növény odaadja neked termését és te hálával elfogadod.
Ahogy emberekkel, állatokkal, úgy növényekkel is lehet kapcsolatunk. Mély is. Sokat taníthatnak neked.
Kérdezz egy öreg, bölcs fától és várd türelmesen, őt érintve, elcsendesedve a választ. Hangolódj rá a rezgésére. Általában ez nagyon jó érzés. Lelassít, mert az ő élete más ütemben zajlik. Az emberi, állati élethez képest ő már rengeteget látott. És örül, ha valaki kíváncsi erre.
A madaraknak nem csak fizikai biztonság egy fa koronájában fészkelni. Energiatér is, olyan, mint egy védőburok. Minden madár máshol szeret fészkelni. Érzik, hogy mi tesz jót nekik. Minden fának más az energiája.
Az emberek általában megkülönböztetik azt a természetet, ami körülveszi őket, ami olyan, mint egy díszlet, attól a természettől, ami közvetlenül körülöttük van, mint a háziállatok, a kert, a szobanövények. A tenyész- és vágóállatokra pedig sokan már nem is úgy néznek, mint természetre. Attól függ, hogy az eredeti, tiszta állapotból mi maradt meg. A háziállatoknak általában már nem adatik meg az a szabadság, amivel vadon élő társaik rendelkeznek. Felettük már az emberi döntés áll, tőle függnek, ő határozza meg, hogy mi lesz a sorsuk. De ők még mindig közelebb vannak a természethez. Ha magukra maradnának, jó eséllyel találnának maguknak búvóhelyet, táplálékot. Az ember itt már nehezebb helyzetben lenne. Hirtelen a díszlet kellene, hogy az otthona legyen. Mintha idegen lenne ebben a házban. Jó lenne, ha újra összebarátkoznátok igazi otthonotokkal. Ha erdőben, hegyekben, mezőkön, folyók partján, tavaknál, vagy egyszerűen csak a szántás mentén sétáltok, engedjétek meg jobban, hogy hasson rátok az, amit láttok. Ne csak végigszaladjatok, mint aki le akarja tudni, hanem figyeljetek, csendesedjetek el, akár le is ülhettek kicsit és csak nézzétek, hallgassátok a tökéletest. Még az emberi kéz beavatkozása sem tudja elvenni a felhők játékának, a fényviszonyoknak az erejét. A természetet bárhol megtalálhatod, de egy nagyváros közepén lehet, hogy nehezebb. Ha ez így van, akkor segítség lehet a nagy helyett a kicsire összpontosítani. Egy park, egy fa, bokor, virág, akár még egy fűszál is elég lehet, hogy meglássuk benne, megérezzük az egészet.
Szép sétát kívánunk neked!
a fénytestület
Kedves Embertársak!
Igen, társak, társaink vagytok ti is. Nincs akkora válaszfal közöttünk, mint amekkorának gondoljátok. Mi azt szeretnénk, ha együtt tudnánk működni, jobban, ha tudnátok, hogy itt vagyunk, ebben a számotokra láthatatlan világban. Még láthatatlan, de egyre többen fogjátok meglátni ezt. Eddig is voltak, akik látták, de sokan maguknak se hitték el. Igen, a gyerekek is nyitottabbak, még közelebb vannak ahhoz a világhoz, ahonnan jöttek. De ti is onnan jöttetek. A megértés fokozatos, mi sem akarjuk sürgetni ezt a folyamatot. Akinek ez kell, eljut az információhoz valahogyan. Már van rá sok mód.
Ez egy behangolódás, valóban mint a rádió.
Be kell kapcsolni és próbálgatni kell, tekergetni, amíg nem jön valami. És eleinte minden alkalommal újra kell hangolni, gyakorlás kérdése, hogy ráérezzetek a megfelelő frekvenciára. De segítünk. Amikor csatlakozva vagytok, a mi részünkről munka folyik, boldog munka, örülünk, ha lehetőségünk adódik rá. Olyankor tisztítunk benneteket, rendezzük az energiapályákat, kicsit kiemelünk a materiális világból. Az összekuszálódott szálakat kibogozzuk. De mivel mégis csak a fizikai világban éltek, ezért ezek a folyamatok időhöz kötöttek. Minél tovább vagytok behangolódva, annál többet tudunk tenni. És egy alkalommal nem lehet csodát tenni. Persze sokszor már ez is olyan érzés, mint egy felszabadulás, megkönnyebbülés, de a tartós eredményekhez többször, sokszor vissza kell jönnötök, amíg már természetes lesz, hogy nem csak a fizikai világban éltek. Egy idő után már hiányozni fog, hogy időközönként itt lehessetek. Persze az itt is ott van, de most nem helyileg értjük.
Rá kell ébrednetek önvalótokra. Csodálatosak vagytok. És először azt kell tudnotok, hogy ti azok vagytok. Majd szépen rájöttök, hogy mindenki az, mert mindenki olyan és onnan jött, mit ti. Akkor már nem tudtok egymás ellen háborúzni. Most még különálló lényekként tekintetek egymásra. De minél jobban látjátok, hogy az energia, a különböző szálak hogyan kötnek össze benneteket minden élővel és bolygótokkal, annál inkább meg fog változni a véleményetek a valóságról, az életről.
De ez tényleg egy folyamat. Részei vagytok és kísérünk benneteket. Együtt haladunk, együtt munkálkodunk. Az a cél, hogy lássatok, hogy végre jobban lássatok. De már sokan ébredeznek és mi ennek nagyon örülünk. Már nem akkora a távolság közöttünk.
Megértjük, hogy ez lehet félelmetes érzés is, hiszen más, mint amit megszoktatok. Ezért nem lehet siettetni a folyamatot. Nem akarjuk, hogy megijedjetek. Egy új világ nyílik meg számotokra, ami igazából már eddig is ott volt, csak rejtve. Értjük a kérdéseiteket, hogy miért volt rejtve és mi az értelme ennek az egésznek, de kérünk titeket, legyetek türelemmel, a válasz megértéséhez még tovább kell haladnotok az úton.
Sok minden van, ami még félelmetes lehet nektek. Mint a régi embereknek a dörgés, vagy bármi más, amit nem értettek meg. Bízzatok bennünk, nyújtjuk kezünket, támaszt adunk nektek, mert tudjuk, hogy nem mindig egyszerű ez az út.
A húsevésről
Örülünk, hogy elmondhatjuk véleményünket.
A húsevés egy régről jött szokás, akkoriban a férfiak rá voltak kényszerülve, hogy megfogjanak állatokat, mert a vérmérsékletük, a bennük pezsgő indulatok, kezdetleges érzelemhalmazok megkövetelték ezt a fajta energiaforrást. Hozzátartozott tapasztalásukhoz. A nők már akkoriban is ritkábban ettek húst, ők megelégedtek a növényi táplálékforrásokkal. Idővel kultúra alakult az evés köré, ízletessé váltak az ételek, már nem csak az éhség csillapítására szolgáltak.
Ha nagyot ugrunk a nektek mai időig, akkor jól látható, hogy a szokások által mennyire természetessé válnak dolgok, általában ritkán kérdőjelezitek meg, hogy valami jó-e úgy, ahogy teszitek, vagy változtatni kellene rajta. Az emberiségre ilyen szempontból nem a rugalmasság jellemző. Persze van ennek egy túlélést biztosító ösztönfunkciója is, hiszen amit gyerekként ettünk, amit szüleink adtak nekünk, az érzékelésünkben csak a legjobb lehet, és az igaz is, hogy legjobb belátása szerint cselekszik minden szülő, hiszen jót akar gyermekének. Kódolódnak a gyerekkori táplálkozási szokások, jó érzéseket váltanak ki az ismert ízek, ha azokhoz gyerekként jó élmény kapcsolódott. Több ilyen automatizmus működik az emberekben, ide tartoznak az egyéb gyerekkori minták is, amiket azáltal vesz föl az emberi elme, hogy látja, megfigyeli, benne él és ez számára a természetes. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden emberi lény gyermekkori tapasztalatainak kiszolgáltatottja kell hogy legyen egész életében. A szabadságnak része a felülbírálás lehetősége. Ez könnyebb azoknak, akik megszokták, hogy néha elcsendesedjenek, befelé forduljanak és megnyíljanak a mindenség felé, kinyissák azokat a kapukat, amiket az emberi, anyagi, rohanó világ sokszor becsuk. Az ember kettős. Anyagi világban él, matéria veszi körül, ezt látja mindenki nyitott szemmel. Viszont csukott szemmel is lehet látni, úgy egy másik szemeteket tudjátok kinyitni. Álmaitokban is láttok, bár másképp, ott általában szintén egy zárt, nem kontrollálhatóként megélt világot érzékeltek. Az elcsendesedés egy megnyílási lehetőség, amiben a földi korlátokat kicsit félre lehet rakni és lehetőség nyílik a nagy egész megtapasztalására, még ha sokszor csak sejtés szintjén is. És igen, a mostani időben eleve lazulnak ezek a korlátok, ezért tudunk mi is és rajtunk kívül még nagyon sokan, ilyen-olyan módon egyre gyakrabban szólni hozzátok. Az idő megadja rá a lehetőséget és mi igyekszünk is ezt minél jobban kihasználni. Nem két perces időkapu ez, de nem is lesz mindig ilyen könnyű elérni benneteket ennyire direkt módon. Utána megint kicsit jobban magára utalódik az emberi társadalom, akkor a kapott információkat kell hasznosítania. De ne féljetek, annyira már soha nem leszünk elzárva, mint eddig. Inkább abban van a különbség, hogy most sokszor mi segítünk benneteket abban, hogy legyen erőtök a közvetítői munkához, de egy idő után ezt magatokban kell megtalálnotok. Legalábbis azoknak, akiknek ilyen feladata lesz. Most sok információt kell hirtelen átküldenünk, ez majd kicsit lelassul. Most hiánypótlás történik.
A táplálkozás egy testi, fizikai tevékenység, és ami ilyen, az mindig lassabban változik. Gondolataitokban már sokan tudjátok, sokan érzitek, hogy elavult ez a szokás (a húsevés) és változtatásra van szükség.
Ellentmondásosnak tűnik, de ebben nagy segítség a mostani tömeges állattartás is, az iparosodott húsgyártás, illetve a többi nem éppen felemelő módszer, amivel ennek a sok embernek próbáljátok előállítani a napi falatokat. Mi nem ítélkezünk és tudjuk, hogy ez egy folyamat, egyre többen fogják meglátni, hogy mennyire nem emberhez méltó ez a bánásmód az állatokkal. Az igaz, hogy ők is tudják, hogy mit vállalnak azzal az életükkel, amikor a tányéron végzik, de attól még nem könnyebb nekik. Hiszen teljesen más energialényként önfeláldozóan fölvállalni egy ilyen szerepet, mint azután ténylegesen megélni. És hozzátartozik az is, hogy az ő fájdalmuk, haláluk belekerül a majdani belőlük készülő ételbe, hiszen ezeket a kellemetlen rezgéseket is egyre többen érzitek meg. Ami régen még lehet, hogy csak egy természetesként elfogadott ebéd utáni fáradtságérzet volt, az ma többeknél társul a felismerés képeivel, érzeteivel is. Beugorhatnak képek az állatok életéről, haláláról, de legtöbbször ez inkább még csak egy megfogalmazhatatlan kellemetlen érzés, amit nem tudtok hová tenni. Ez is változni fog, egyre tisztábban fogjátok tudni, hogy mi is történik azokkal az állatokkal, akik ilyen életet vállalnak.
A másik oldala persze az is, hogy a testnek az állati eredetű élelmiszerek mindig is egyfajta megerőltetést jelentettek. Fizikailag is nehezebb feldolgoznia szervezeteteknek, sok energiába kerül, így a táplálék egy jó része az emésztés energiaszükségletét szolgálja. Nem túl gazdaságos módszer. Ha pedig bizonyos tényezők találkoznak, pl. a húsevés, vagy akár a tehenek tejéből készült termékek fogyasztása, egy valamilyen oknál fogva eleve gyengébb organizmus, lelki, érzelmi terheltség, akkor testi tünetek is jelentkezhetnek. Idővel, amikor egyre világosabbak lesznek ezek az összefüggések a nagy tömegek számára, könnyebb lesz majd racionálisan átgondolni ezt a folyamatot.
Már most is van sok törekvés, próbálkozás, de ez még olyan, mint széllel szemben haladni. Kell a sokak felismerése, hogy ez a szélirány megváltozzon és könnyebbé tegye az előrejutást. Addig pedig azt tudjuk tanácsolni, hogy keressétek a számotokra legjobb megoldást, nincs általános jó, mindenkinek azt kell tennie, amiről úgy érzi, úgy gondolja, hogy számára megfelelő. Ne harcoljatok egymás nézetei ellen, a leghatásosabb tanítás mindig is a példamutatás volt. És itt már vissza is kanyarodtunk kezdeti témánkhoz, a berögződésekhez. Ti is így tanultátok azt, amit ma tesztek, ahogyan éltek, láttátok a példát hozzá. És ezt próbáljátok finomítani, fejleszteni és ez a munka része. Kívánunk ehhez sok erőt, boldogságban megélt felismeréseket, ösztönző találkozásokat. Utóbbi nem kell, hogy feltétlenül fizikai legyen, ilyen lehet olvasni, hallani valamit, nyitottan befogadni egy másik nézetet, új információt. Legyetek egymással türelmesek, annak nincs semmi pozitív hozama, ha ellenségesen viselkedtek egymással amiatt, hogy nézeteitek nem egyeznek meg.
Mindenki a saját életén tud munkálkodni és akinek segít az, hogy a te példádat lássa, az meg is fogja látni.
Érezzétek biztató, ösztönző szeretetünket. Segítünk.
a fénytestület
A türelemről
Kedves Embergyermekek!
Örülünk, hogy újra szólhatunk hozzátok. Van mit mondanunk. A kételyeket el kell oszlatni, hit, bizalom, alázat. És türelem. Ez egy fontos téma sokaknál. Türelmesen kivárni, nem siettetni az eseményeket. Akkor sem, ha már úgy érzed, így is túl késő van. A türelem egyfajta nyugalom, aki türelmes, tudja, hogy eljön, amit vár, emiatt nyugodt. Vagy ezen az úton, vagy egy másikon, azon, amelyik a legmegfelelőbb, és a siettetéssel csak összezavarná az eseményeket, szükségtelen kellemetlenségekbe sodorhatja magát.
A türelem jó dolog. Mindenkinek meg kell tanulnia. Ki előbb, ki később jut el ehhez a leckéhez.
Általában nem könnyű.
Esti mese
Kedves földi gyermekek!
Utatok kanyargós, dimbes-dombos, hömpölyögtök, mint egy folyó és sokszor képtelenek vagytok kiszállni ebből a perspektívából. Amíg az örvény közül próbálsz körülnézni, a morajlást, a rohanó árt, zubogást, ide-oda dobálódást érzékeled. Ahhoz, hogy meglásd a csodálatos tájat, a csodálatos folyóval, ki kell kerülnöd a folyó sodrásából, és a nagy rohanás után jó kicsit megpihenni a parton, lehet, hogy teljesen kimerült vagy és úgy érzed, egy métert sincs erőd onnan megtenni. De pihenés, megpihenés után alábbhagy az élmény és már látod a füvet magad körül, a fűszálakat, a virágokat, a kis hangyát, aki egy száron igyekszik felfelé, és szép lassan tekinteted egyre távolabb vándorol, de még mindig pihensz. Csak fekszel és lassan megengeded, hogy a látvány elbűvöljön, közelebb kerüljön hozzád mindaz, ami körülvesz. És ha sok ideig voltál a folyó sodrásában, örvényében, akkor ez a látvány most szokatlan és időre van szükséged, hogy feldolgozd. De majd eljön az az idő, amikor már otthonos lesz körülnézned, amikor már ismerősödként üdvözlöd a kis hangyát és az ő társait is, akkor majd felállsz és elindulsz. És lehet, hogy még egy dombra, vagy hegyre is feljutsz, ahonnan lenézve láthatod azt a folyót, amelynek képzeted rabja volt. És milyen más innen, milyen gyönyörű, ahogy meg-megcsillan vize, miközben ugyanúgy hömpölyög tovább, mint régebben is. És ha akarod, gondolatodat belehelyezheted újra a folyóba, és akkor újra átélheted, hogy milyen ott, a víz belsejéből, és hallod újra a morajlást. De most már tudod, hogy ha akarsz, kiléphetsz és újra a hegytetőről nézheted a folyódat. És ha akarsz, feljebb is mehetsz még, ameddig csak szeretnéd, ez mind az otthonod. Lehet, hogy így már elveszettnek érezheted magad a térben, a végtelen, korlátlan térben, de ez is olyan, mint a folyóparton. Szép lassan megbarátkozol mindazzal, ami körülvesz.
A tér vesz körül, vagy te veszed körül a teret, vagy egyek vagytok?
És hogy a folyóból hogyan tudsz kilépni, amikor vize sodor magával és az is nagy erőfeszítés, hogy levegőhöz juss? Ott azt hiszed, hogy ez a valóság, teljesen leköt, időd sincs másra gondolni, folyamatos az ingerhalom és a küzdés a fennmaradásért. De mégis megtörténik, hogy partra vetődnek emberek. Mégpedig akkor, amikor elernyednek, nem küzdenek, elfogadják helyzetüket, nyugodtan, és ekkor hirtelen megtörténhet, hogy a víz kiveti és a parton ébred. Az ego küzd, az ego meg akarja mondani, hogy mi hogyan legyen, azt hiszi, neki kell mindent megoldania. Ha ezt valaki el tudja engedni és meg tud bízni a létben, nem fél attól, hogy mi jön ezután, akkor a lét viszonozza ezt a bizalmat és átkarol, biztonságos ölelésében tart, ahol fellélegezhetsz, kifújhatod magad és élvezheted ezt a boldog simogatást. Ha körülnézel a világban, nagyon sok embert sodor az élete folyója. De van aki tud benne gyönyörködni. Nézz az emberek szemébe és látni fogod, hogy a habok között sodródik-e, épp a parton pihen, vagy épp madártávlatból szemléli a tájat.
És akár még a habok között is lehet élvezni a folyót, pl. egy meleg nyári napon, amikor jól esik belecsobbannunk tiszta vizébe, megmártózni, akár még le is bukni, és csodálatos érzés bőrünkön érezni a hűst, táncolni a hullámokkal, játszani.
De már teljesen más, már nem kiszolgáltatott fuldoklás, hanem boldog felfrissülés.
Mesénk véget ért, álmodjatok szépeket. :-) ♥
Szeretetünk átkarol.
a fénytestület
A halálról
Az élet körforgásához hozzátartozik a halál is. A halál nem az élet ellentettje, hanem annak a része. A halálban az ember nagyon él. A ti kultúrkörötök valami félnivalót vont a halál köré, pedig erre semmi szükség nincsen. A legtöbben nem szívesen beszélnek a halálról, vagy nem szívesen gondolnak bele abba, hogy ők is meg fognak halni. Már szinte nem is akarom mondani, hogy egy szép napon, mert ez pánikszerű érzéseket vált ki. A nagy ismeretlen, az új, ami kiszámíthatatlan, amitől tartani, félni kell. Az ábrázolásaitok is ezt az érzelemvilágot tükrözik. A fekete, szürke, baljóslatú, sötét, könyörtelen halál. Esetleg még fájdalmas is. :-) Mi ezen csak mosolygunk. Mintha nem lenne ez is egy olyan természetes történés, mint az evés, vagy a WC-re járás. A testi, fizikai, materiális élet velejárója. A halál nem szakít el senkit és semmit senkitől. Ha jobban éreznétek, hogy mi a valóság - akár úgy is fogalmazhatok, hogy a fátylon túl mi van - akkor ezek nektek is teljesen egyértelmű tények lennének és nem keseregne senki, ha meghal egy szeretett lény a közelében, hanem megnézné, hogy a saját energiaterében ez mit okozott. A szeretett lény nem tűnt el, nem vált semmivé, csak úgymond elutazott. Az energiáját már nem lehet olyan közvetlen módon érezni, ez a gyász, egy elvonókúra, amikor azok a finom érzések, amiket az illető a másiktól kapott, hirtelen nincsenek. Ilyenkor helyre kell állítani a saját erőteret, energiaháztartást, mert huzamosabb ideig emberi energiából táplálkozott az illető az égi helyett. Az ideális az lenne, ha egy szeretett lény – ez nem csak ember lehet, hanem állat, vagy akár növény is – halála esetén, de ez nem is kell, hogy feltétlenül halál legyen, lehet egy hosszabb távollét is, a hátramaradt, vagyis aki még nem „utazik”, tiszta szeretettel tudna gondolni az elutazottra, hálával a közös élményekért, és azzal a tudattal, hogy a nem fizikai síkon bármikor felveheti vele a kapcsolatot. Az elutazottaknak általában rossz látni, hogy az otthonmaradottak szomorúak, sokan odaátról próbálnak segíteni, enyhíteni a gyászolók fájdalmát, mintha még mindig ők lennének felelősek a másik (ember) jólétéért, de sajnálják őket. Megszokták, hogy adnak, így ekkor is támogatni szeretnének, pedig mehetnének örömtelibb feladatok felé is. Jó lenne, ha tudnák a továbbra is testben élők, hogy nem tesznek jót senkinek a túlzott gyászolással. A meghaltnak nagy segítség és könnyebbség, ha ehelyett inkább támogató, bátorító szeretetet kap, ami önzetlen, a szabadságot adja, a fényt, a derűt, az erőt. Hiszen neki is újra kell orientálódnia. Ez kinek könnyebb, kinek nehezebb, de az biztos, hogy senkinek nem segít, ha nem akarják elengedni. Az csak összezavaró, nem tudja, hogy menjen, vagy maradjon. Ha marad, nem jó neki, ha megy, olyan, mintha azt kellene éreznie, hogy nem érdeklik a gyászolók, nemtörődöm, hálátlan.
Ha kérhetek ilyet, segítsétek a meghaltakat. Mindegy, hogy mikor történt a halál, az idő nem számít. Ne fogjátok vissza őket érzéseitekkel, engedjétek őket szabadon, hadd szárnyaljanak újdonsült valójukban, hadd tegyék a dolgukat. Attól, hogy a szomszéd városban vannak és egy ideig nem láthatjátok őket, még nem tűntek el, bármikor fölhívhatjátok őket. Lehet, hogy nem veszik föl egyből, nekik is lehet dolguk, de lehet velük kommunikálni.
Jó lenne, ha változna a halállal kapcsolatos látásmód, mindenkinek jó lenne. A születés nagyobb megrázkódtatás, olyankor mégsem sajnáljátok a csecsemőket. Pedig ők egy szép és szeretetteljes világot hagynak hátra – egy időre – azért, hogy ide megszülessenek. Úgy, ahogy ti is tettétek. Élvezzétek az itt töltött időt, hiszen azért jöttetek, ha pedig valaki megy, hadd menjen! :-) Ha látnátok, hogy micsoda mozgás, nyüzsgés van, arra gondolnátok, hogy olyan kép ez, mint egy metrócsomópont. Várakoznak a leszületni vágyók, vannak akik már jönnek, de eleinte még hazalátogatnak többször, vagy csak a fizikai világba tesznek kiruccanásokat (az anyaméhben töltött idő alatt még nem csak itt vannak), majd véglegesen elkötelezik magukat a testük mellett, életük vége felé pedig már lehet, hogy megint kirándulgatnak odaátra, majd végleg levetik testüket. Nyüzsgés van! :-)
Ne búslakodjatok, éljetek, azért jöttetek! Öleljük minden porcikátokat! ♥ :-D
a fénytestület
Egy bizonyos energiaburok vesz körül. Ha emberek között vagy, ezek a burkok egymáshoz érnek, úgy, mint a szappanbuborékokból álló habban az egyes buborékok. A tér kihasznált, nincs üres terület. Ez így egészséges. Ez viszont azt is jelenti, hogy ha a te energiaburkod kicsi, akkor ehhez alkalmazkodik a közeg. Nincsenek olyan szabadon hagyott helyek, ahová be tudna úszni a burkod. Ha több teret szeretnél magad körül, akkor ezt neked kell létrehoznod, és akkor majd ehhez fog alkalmazkodni a közeg. Ne várj a sült galambra, ez az, amit az akaraterő fejlesztésével lehet elérni.
Ki kell húznod magad, egyenes tartással, határozottan kell haladni az úton. Ez nem azt jelenti, hogy át lehet nyugodtan gázolni másokon, mások akaratán. Sőt, az empátia nagyon is hasznos és szükséges. De azt, hogy mit akarsz, neked kell tudnod. Összehúzódva, a helyzet áldozataként, attól tartva, hogy másnak kellemetlenséget okozol, ha elfoglalod a saját teredet, nem igazán tudsz előre haladni, eredményeket elérni, megvalósítani azt, amiért jöttél. Ha te kitágítod az energiaburkodat, azt szépen kitöltöd, jól érzed magad benne, ez nem jelenti azt, hogy mástól elveszed az energiát, vagy bárkinek rosszat okoznál. A hab állhat csupa nagy buborékból is. Mindenkinek jut elég hely. Ha valaki kicsi buborék, akkor azt is elfogadja a közeg. De ezzel senkinek nem tesz jót. És a többi buboréknak sem dolga, hogy a piciből nagyobbat csináljon. Mindenkinek a saját buboréka a felelőssége.
Tudnod kell, hogy mit akarsz és mit nem akarsz. És tudnod kell, hogy jogod van a szép nagy saját buborékodhoz. Nem ártasz vele senkinek. Az akaraterő nem ugyanaz, mint az akaratosság. Az egyik az erő birtoklása és használata, a másik pedig pont ennek a belső erőnek, tartásnak, belső biztonságnak a hiánya. És igen, minden oldalról körülvesz a többiek energiája, a buborékra hat a többi buborék nyomása. Ezt el kell tudni viselni. Tartás, tartod a saját teredet. Ezt nem kell rossz érzésként megélni, érintkeztek. Érzed a többiek akaratát, ez egy ilyen világ. Az akaraterő tud fejlődni. Ez lehet céltudatosság, határozottság, kitartás, lelkesedés, bátorság. És ezek nem rossz tulajdonságok.
Tudnod kell, hogy miért vagy itt, mit szeretnél ebben az életedben. Jó, ha vannak céljaid, vágyaid, álmaid. Az idő eltelik. Akkor is, ha csak vagy. Senkinek nem ártasz azzal, ha kiteljesíted az életedet.
Ebben a szemléletben éljetek bátran, lelkesen, szeretetben, odafigyelésben. Az életet lehet örömmel élni, sőt, valójában így érdemes.
Küldjük minden szeretetünket és támogatásunkat, mindig veletek vagyunk.
a fénytestület