Úgy érzem, mi lovak, de lehet, hogy ez minden állatra igaz, az általatok égi világnak nevezett „hely”, az égi lelkek, és köztetek, a ti világotok közötti közvetítők vagyunk. Úgy gondolom, egyre inkább abba az irányba tolódik el az emberek egy részének az élete, hogy ezt a nektek még olyan más világot (másvilág 😉) is integráljátok a földi, anyagi testben megélt életetekbe. Enélkül hiányérzet van és lesz bennetek. Még nem tudjátok eldönteni magatokban, hogy mennyire higgyetek az ilyen történeteknek, közvetítéseknek, de azt érzitek, hogy valami hiányzik, az ilyen energiák, gondolatok nélkül nem teljes az életetek. Ezért jöttök felénk, hozzánk, ösztönösen tudjátok, hogy mi kapocs lehetünk köztetek és az elfeledett részetek között. Nézd meg, kik azok, akik keresik az intenzív kapcsolatot az állatokkal, a természettel. Mind bennük van a keresés, annak a felismerése, hogy ez (a materiális megtapasztalás) nem minden. És meg is találjátok velünk azt a plusz szeretetérzést, amit máshol előtte nem leltetek. Hiszen a mi szeretetünk nem földi.
Egyelőre sokszor nem vagytok képesek többre, mint jelen lenni, amikor velünk vagytok. Átérezni a közelségünket. Már ez is jó. Van, akinek már ez is óriási dolog. Nem kell félnetek a számotokra még láthatatlan világtól. Ami ismeretlen, az riasztó lehet, ezt mi, lovak is nagyon jól tudjuk. Én sem szeretem a hirtelen, ijesztő eseményeket. Nálunk, lovaknál ez úgy működik, hogy ha hagyják az emberek, hogy a természetünk szerint éljünk, akkor az idő nagy részében kapcsolódunk a magasabb rezgésű és emiatt számotokra láthatatlan világhoz is. Ha valamilyen konkrét feladatot adtok nekünk, akkor a koncentrált figyelem idejére leszűkül a tudatunk, összpontosul arra az egy-két-három megoldandó lépésre, ami éppen előttünk áll, amit elvárnak tőlünk. Ezt követően viszont jó, ha újra engeditek nekünk, hogy lerázzuk magunkról ezt a feszültséget, meghagyjátok nekünk, hogy újra a természet részévé váljunk, és a természet alatt én itt most azt a világot értem, amiben találkozik egymással a földi természeti lét és az égi világ. Nekünk, nekem ez a természet. Nemcsak a fák, füvek, virágok, erdők és az ilyen helyeken általatok is érzékelhető lények, állatok jelenléte, hanem valami sokkal nagyobb. Az érzékeink képesek az emögött lévő sokkal nagyobb, még szebb, mély egység befogadására is. Valamilyen szinten erre ti, emberek is képesek vagytok, már most is, főként tudatalatt. Nem hiába szerettek szép természeti helyekre ellátogatni. Ott viszont nem csak azok élnek, akikről az iskoláitokban tanultatok. Sokkal-sokkal bonyolultabb ez az élet. Én úgy érzem, látom, hogy ezt a világot jött el az ideje jobban megtanulnotok megérteni, meglátni, tisztelni. Ez a képesség fejleszthető, valójában ti, emberek nagyon sokféle képességeteket vagytok alkalmasak fejleszteni, testi-lelki adottságaitokból kifolyólag. A kérdés mindig az, hogy mire irányítjátok a figyelmeteket, mit szeretnétek fejleszteni, mire alakul ki bennetek vágy. És a legfontosabb: mit tudtok befogadni, hihetőként elképzelni magatokban. Én próbálom most tágítani nektek azt a kört, mezőt, ami a gondolkodó fejeteknek, agyatoknak még a lét megtapasztalható, hihető spektrumához tartozik. Ha azt mondom, vannak szárnyas lovak, ezt el tudod hinni? Mert vannak. Ők is ugyanolyan valóságosak, mint te vagy én. Én látom őket, kommunikálok velük, van egy jóbarátom is közülük. Te szerintem nem látod őket, de lehet, hogy volt már, hogy megérezted a barátom jelenlétét, csak nem tudtad, hogy mit érzel. Nehezen tudom leírni, átadni, hogy milyen érzés is, amikor ő a közelünkben van. Inkább nem is akarom, legyen ez ösztönzés nektek, hogy akarjátok látni, akarjatok vele találkozni, tudatosan törekedjetek rá. Ezután lehet, hogy már fel fogsz figyelni arra az érzésre, amikor ott van, mert olyankor valami megváltozik, valami más, és ezt szerintem te is tudod érzékelni. Nincs mindig velem, velünk, de elég gyakran meglátogat. És ő csak egy a sokféle lény és energia közül, amik körülvesznek bennünket. Vannak, akiket én sem testformában látok, hanem színként, fényként érzékelem, illetve érzem az összekeverhetetlen energiaminőséget, amit képviselnek. Ez olyan, mint amikor te is tudod, hogy valami hideg vagy meleg, kék vagy sárga. Ezek egyértelmű dolgok, nem olyan, hogy azon morfondírozol, hogy ezt most jól érzékelted-e. És velük mind lehet kommunikálni is. Ez nem egy szó szó utáni kommunikáció, mint a beszéd, hanem energia általi információátadás. Nincs hozzá szükség időre, megjelenik benned, nincsenek kétségek, kerek egész és teljesen egyértelmű, érthető.
Várom az igazi nyitottságot az én világomra. Nem csak kedves történeteket szeretnék mesélni, hanem bepillantást, betekintést engedni egy olyan világba, ahová a legtöbb embernek sosem lesz esélye benézni. Úgy érzem, nincs a helyén kezelve ez a lehetőség, amit én felajánlok. Ezek nem kitalációk, nem a fantáziám szüli, amiket elmondok, hanem ugyanolyan valóságok, mint amiket ti megéltek nap mint nap. Szeretném, hogy elhiggyétek, megértsétek, hogy a valóság nem csak az, amit ti láttok, hanem annál több. Nem csak egyféle valóság van, ezek rugalmas határvonalak. Egy kicsit erre hajlik, egy kicsit arra, de némelyik valóság találkozik a másikkal, és vannak olyanok is, amik nagyon távol vannak egymástól. Nektek ez lehet, hogy nagyon absztrakt, és ahogyan mondod, elvontnak tűnik, de egy másik szemszögből nézve nagyon egyszerű, érthető és logikus. Sokkal egyszerűbb, mint a ti, emberi elméleteitek. Összekevertek sok mindent, aztán fejetlen, eszetlen dolgok születnek belőle. Csak nézzetek körül a világotokban, hát szerintetek ez normális? Ilyennek kellene lennie? Szerintem a legtöbb nyolcéves jobban látja a valóságot, mint a felnőttek zöme. Mintha a felnőtté válás során valahol útközben elhagynátok a józan ítélőképességeteket. Pedig olyan csodás dolgokat vagytok képesek létrehozni! Szomorú és tehetetlen érzés ezt olykor nézni. Olyanok vagytok, mint egy szétdúlt hangyaboly. Azzal a különbséggel, hogy a hangyák még olyankor is jobban tudják, hogy mit kell tenniük, mint ti.
Az egyszarvú barátom is szívesen mesélne nektek, de szerinte még nem hiszitek el, hogy ő tényleg létezik, ugyanúgy (létezik), mint a Bodri kutya valamelyik sarki háznál az udvaron. (Ez nem tudom, hogy egy konkrét példa-e vagy egy általános kép.) Az, hogy a ti szemetek és a többi észlelőeszközötök általában csak egy szűk tartományt tud feldolgozni, az egy nehezítő tényező. Pedig ezek fejleszthetőek. Amiatt, hogy csak azt hiszitek el úgy igazán, amit képesek vagytok észlelni, lemaradtok rengeteg mindenről. Persze megértem, nem lehet egyszerű így élni, mintha le lennétek kötözve, béklyózva. De, mint mondtam, ezek fejleszthető képességek, hiszen a képesség alapja ott van bennetek is. Ez reményt ad.
Nagyon szeretném, hogy mi, lovak (és persze más állatok is) ne legyünk kevesebbnek nézve, mint akik vagyunk. Szeretném, hogy meglássátok igazi valónkat. Ebben szeretnék én segíteni. De ez nem egy csak rám igaz egyedi misszió, sok ló érzi a valódi megbecsülés és tisztelet hiányát. Nekem azáltal, hogy meghallgattok, lehetőségem nyílt arra, hogy ebben segíteni tudjak. Ezt az esélyt szeretném is felhasználni.
(A kép illusztráció.)