Junu a vírusról

Kíváncsi voltam Junu véleményére a mostani vírusos helyzetről, ezt kaptam.

(A képen egy kicsit a szemébe sütött a nap, ezért hunyorog.)

Kedves emberek! Itt egy nagy lehetőség nektek a regenerálódásra, hiszen a betegségek sokszor a leállást, lelassítást hozzák az életetekbe. Ha magatoktól nem vagytok rá képesek és külső „segítség” kell, akkor úgy tűnik, ezt is megkapjátok. Akiknek emiatt menniük kell, talán embertelenül, vagy kegyetlenül hangzik, azok ezt a módját választották a távozásuknak, mintegy segítséget nyújtva a többieknek a leállásban azzal, hogy megmutatják, ebbe bele lehet halni. Mert nagyon sok emberre csak ez hat. A félelem. Pedig a bolygó jövője miatt is félhetnétek, de az mégsem olyan közeli, nem olyan fenyegető, mint egy olyan betegség, amibe pár hét alatt bele lehet halni. Nem csak a gazdim kis elefánt, hanem a ti emberek társadalma is. Lomha, nem kellően rugalmas, lassan vált, változtat, nehezen engedi be az új lehetőségeket, foggal-körömmel ragaszkodik a megszokotthoz. Pedig sokan a dohányzásról is le tudnak szokni egyik pillanatról a másikra, ha az életben maradásuk függ tőle, de addig valami miatt nem, addig azt hitetik el magukkal, hogy a függőségük erősebb, mint az akaratuk, pedig egyszerűen csak nem elég nagy az akaratuk, nem akarják eléggé bizonyos okok miatt. Áltatják magukat. És így van ez nagyban is, a Föld emberisége is leállhatna a „dohányzással”, azaz azzal, ami árt a gazdatestének, az otthonának, amivel károsítja, szennyezi, ami nem a közös jót szolgálja. És ekkor hirtelen betoppan egy vírus, ami megmutatja, hogy ha ugyan még mindig nem elég fürgén, de mégis sokkal gyorsabban tudnak megfelelő döntéseket hozni az erre hivatottak. Úgy érzik, van mentségük meghozni ezeket a döntéseiket, hiszen sok-sok ember élete múlhat ezen. És ez igaz is, hiszen azok, akik fölajánlották még odaát a halálukat az emberek lelassításának érdekében, nem kell, hogy most valóban kilépjenek, ha valami miatt mégis sikerül olyan irányba mozdulni, ami már nem teszi indokolttá a vírus működését. Akkor ők még maradnak és lehet, hogy más feladatokat vállalnak. A kezetekben van, mint mindig. Sikerül-e a külső eseményekről a belső világotokra irányítani a figyelmeteket, nem a világban rohanni, hanem elmerülni a belső csöndvilágotokban, ami lehet, hogy nem is olyan csendes és rengeteg szembenéznivalót tartogat számotokra. Évekig halogatott, tologatott, esetleg elásott töredékeket, amivel lehet, hogy nem könnyű szembenézni, de ha mégis sikerül, a kirakó darabkáivá válhatnak, amik egy csodálatos képpé állhatnak össze. Megéri foglalkoznotok a belső világotokkal, szánjatok rá időt, főleg így, hogy most a világ történései is ebbe az irányba szeretnének benneteket sodorni. A sok otthonlét, van akinek unalom, meghozhatja azt a hangulatot, hogy könnyebben ültök le meditálni, kipróbálni új tevékenységeket, művészi munkáknak nekiállni, jógázni, vagy más egyedül végezhető sportot gyakorolni. Egy kicsit belemerülni a lassúságba, elfelejteni a világ lázas zakatolását. Könnyebben lehet esélyetek arra, hogy magatokkal foglalkozzatok, talán még akkor is, ha nem egyedül éltek, hanem nagyobb családban. A leállás energiáját mindenki érezheti, beengedheti, ha nyitott rá, és én azt javaslom, hogy legyetek rá nyitottak, mert csodálatos ajándékokat tartogathat nektek, olyanokat, amik létezését már lehet, hogy el is vetettétek magatokban. Ez egy vicces és kedves szójáték és mindkét értelmében igaz lehet rátok. :-) Velünk állatokkal és növényekkel is többet foglalkozhattok most. Mi nagyon várjuk és szeretjük azt, ha nem pörögnek őrült módon a gondolataitok és sikerül legalább időszakosan élni, valóban élni az életeteket. Használjátok jól ezt az időt. Másrészt az is megmutatja most magát, hogy az emberiség valóban képes változtatni, ha akar. A kérdés csak az, hogy ebből mi marad majd meg a vírus után. Ez is rajtatok áll. Szeretettel, Junu