A vadméhek üzenete

Hogyan tudunk nektek leginkább segíteni?

Mi vadméhek szorgosak vagyunk, de nem a munka éltet bennünket, élvezzük, ahogy virágról virágra szállunk, kellemes tempóban, nem rohanva, mintha előre meghatározott mennyiséget kellene begyűjtenünk. Sok virágot meglátogatunk, összhangban élünk a rétekkel, az erdőszéli, patakparti virágokkal, bokrokkal. A legtöbbet azzal tudjátok értünk tenni, ha ezeket a helyeket meghagyjátok és nem csináltok belőle rabolt földet. Nem csak magunknak szeretnénk ezeket az élettereket, benneteket is szívesen látunk nálunk, ha kellő tisztelettel és óvatossággal lépdeltek a mi otthonunkban.

Nem ellenszenvvel gondolunk rátok, de tudjuk, hogy ti emberek csökkentitek napról napra zsugorodó foltocskákká azt a területet, ahol mi élni tudunk.

A vegyszereitek megölnek bennünket, a mű növényeitek nem adnak nekünk semmilyen táplálékot, hatalmas területeken növesztitek ugyanazokat a növényeket, amik már nem összhangban léteznek a természettel. Átalakítjátok őket, hogy nektek (szerintetek) a legtöbbet adják, de elfelejtitek, hogy ezeknek a növényeknek a rezgése/energiája/üzenete már nem olyan, ami valóban jól szolgálna benneteket, az egészségeteket. Nem érzitek magatokat élőnek, vibrálónak, erővel, energiával teltnek, ha elfogyasztjátok őket (pl. gabonák). Olyan sok ismeretetek van és még több elérhető a számotokra, tanuljátok meg újra, hogy a természetben növő növények közül melyik jó nektek, sokkal több közülük a valódi táplálék számotokra, mint gondolnátok. Ezekből mennyiségre sokkal kevesebbet kell ennetek, mint a mű táplálékaitokból és meglátjátok, hogy mennyire más hatással vannak rátok. Az otthonaitok körül nevelgetett, gondozott növények már több jó energiával rendelkeznek, mint a szörnyű nagyüzemi „gyárételeitek”. Ezeket az utóbbi, általatok ételnek nevezett borzalmas valamiket rögtön el kellene felejtenetek. Nem táplálnak benneteket, hanem sokszor elveszik az erőtöket, mert a szervezetetek próbál megbirkózni velük, és a káros, illetve haszontalan részeitől minél hamarabb megszabadulni. Ezzel inkább terhet jelentenek, hosszú távon lehet, hogy betegséget is. A növényeknek ereje van, vagy így, vagy úgy, de hatnak rátok. Rajtatok áll, hogy megválasszátok, mit tesztek a szátokba és mit nyeltek le. Jól gondoljátok meg!

Tanulmányozzátok azt a tudást, amivel nem is olyan régen még rendelkeztek az emberek. Sok általatok gaznak nevezett növény sokkal-sokkal több tápanyagot, vitamint, ásványi anyagot tartalmaz, mint amit a boltokban megvásároltok, odaadva a pénzeteket, energiátokat olyanra, ami nem is jó nektek. Gondolkozzatok!

Olvassatok, tanuljatok, szemlélődjetek, tapasztaljátok ki, hogy nektek milyen erdőszéli, patakparti, réti növények tesznek jót. Természetesen mindenfajta mohóság nélkül, néhány levél, vagy virág felér némelyik főfogásotokkal. Higgyétek el, összehasonlíthatatlan az energiatartalmuk és -minőségük. Könnyűnek és mégis energetizáltnak érzitek magatokat, nem terheli meg az emésztőrendszereteket, ellát mindennel, amire a testeteknek szüksége van, és nem csak a testeteknek. Ha jó helyről szeditek, nem terhelitek magatokat mérgekkel, élvezitek a természetben mozgás és a lét gyönyörűségeit. De újra hangsúlyozom, hatalmas hiányosságaitok vannak ezen a téren, mert az iskoláitokban nem azt tanuljátok, amire valójában szükségetek van ahhoz, hogy boldogan, valódi jó célokat követve tudjatok élni, hálával telt szívvel.

Tanuljatok, kóstolgassatok. Félnetek sem kell, annyira nem bonyolult ez, de úgy képzeljétek el, mintha nem tudnátok olvasni és most kellene megtanulnotok a betűket.

Ne induljatok úgy el az erdőbe (vagy a kertbe), hogy mindent megesztek, amit találtok, mert ez nem lesz kellemes élmény. A tanulással megnő bennetek a természet iránti tisztelet is, felismeritek a növényeket, nem gyökerestül tépitek ki, hanem csak azt a részét veszitek el, amit az nektek szán. Hangolódjatok rájuk, ők is üzennek nektek, nem csak mi állatok. Olyan fontos lenne, hogy újra többet tudjatok rólunk. Ha megértitek, hogy nektek milyen fontosak és jók azok a területek, ahol mi élünk, nagyobb örömmel vigyáztok ránk és azokra a részekre, ahol élünk. Talán még azt is eléritek, hogy több és nagyobb ilyen terület legyen, hiszen ha a megmaradt pici helyekre jöttök sokan, az olyan, mint egy sáskainvázió.

Legyetek bölcsek és körültekintőek!Az általatok tartott méhek nem olyanok mint mi, ők célirányosak, határozottak, szervezetten, hatékonyan dolgoznak, ők nem élvezik annyira a röpködést, mint mi, ők küldetésnek érzik a gyűjtögetést, amit teljesítenek. Ha van elég hely és megfelelő növények, akkor mi és ők nem zavarjuk egymást. Ha ugyanazt a virágot néztük ki magunknak, általában övék lesz a nektár. Mi szelídek vagyunk hozzájuk képest, visszahúzódunk, ha lehet, kerüljük a konfrontációt.

A méhészkedést is bölcsen tegyétek.

Nagyon örülünk, ha a kertjeitekben nőnek olyan növények, ahová mi is szívesen szállunk. Ha segíteni szeretnétek, tájékozódjatok ezt illetően is. És lehetőleg ne használjatok mérgeket. Legalább az otthonaitok környékén ne. A nagy egybefüggő egyfajta növényekből álló földjeiteken általában mi úgysem találunk ételt, azt permetezzétek, ha nagyon akarjátok. De ha jót akartok magatoknak, ne egyétek meg! Így viszont akár rét is lehetne a helyükön. :-)

Várunk benneteket ott, ahol mi élünk és hálásak vagyunk, ha ti is engeditek, segítitek, hogy nálatok röpködjünk virágról virágra. És ne ijedjetek meg tőlünk, nem akarunk ilyen érzéseket kiváltani bennetek. Alapvetően békések és szeretetteliek vagyunk, élvezzük a harmóniát a természettel, erre az összhangra törekedjetek ti is, ha meglátogattok bennünket.

Várunk szeretettel,

a vadméhek

A kép forrása:

wildbienenhelfer